9. Egy balhés év

Amilyen kellemes volt az óévbúcsúztató, és amilyen szépen indult az újév, olyannyira problémás volt a folytatás.

Robert napközben készült a vizsgáira, és esténként dolgozott. Kate január végéig nem fotózott, ezért unatkozott. Állandóan szekálta barátját, hogy menjenek kirándulni, vagy szórakozni.

• Megöl az unalom, és még csak hozzád szólni sem lehet, mert állandóan tanulsz, ha itthon vagy.
• Menjél, és foglald le magad, vásárolj, szórakozz a barátnőiddel. Nekem tanulni kell, mert vizsgázom, talán még emlékszel rá, hogy az mit jelent.
• Ne légy ilyen undok, mindig hozzád kell alkalmazkodnom.
• Nem kell hozzám alkalmazkodni, csak szólj, és elmegyek. Vagy megérted, hogy nekem van egy életem, amit nem akarok feladni, vagy ha nem érted meg, búcsúzzunk el.
• De nem érted, hogy nekem kellesz, csak nem így. Tele vagyok pénzzel, és nem tudom elkölteni, mert te olyan puritán vagy.
• Én nem szabom meg, hogy milyen életet élj, csak engem ne kényszeríts rá, hogy flancos helyekre befizethess, és drága felesleges dolgokat vegyél nekem.

Ilyen és hasonló balhék rendszeresen voltak közöttük, a vége mindig az lett, hogy a lány kiborult és bőgött, a fiúnak sok időt és energiát kellett arra fordítani, hogy megvigasztalja.

Valamelyest javult a helyzet, amikor Kate elkezdett dolgozni, és az egyetemen is elkezdődött a következő szemeszter.

Hetente kétszer együtt teniszeztek, és utána a fürdés közbeni szex nagyon jót tett a lány lelkivilágának. Minden este a munka után két órát még fent voltak, ez az idő a jóízű beszélgetések és a testiség jegyében telt el. Robert, hogy a lány kedvében járjon, már nem a menzán ebédelt. Vagy kettesben beültek egy olcsóbb étterembe, vagy a lány apjával hármasban ebédeltek. Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy a saját fogyasztását ő fizesse. Az apa belátóbb volt, mint a lánya, ha hármasban ebédeltek, mindig olcsóbb helyet javasolt nekik.

Ebben a félévben is több alkalommal más városokba mentek a lányok divatbemutatókra, Robert egyszer tudta barátnőjét elkísérni. San Franciscoban töltöttek két éjszakát, és kis vita után a lány beletörődött, hogy most a Courtyard három csillagos szállodában béreljenek szobát, közel a Four Seasonhöz, ahol a többi lányt elhelyezték, és ahol a bemutató is volt. Bosszantotta, hogy barátja ennyire következetesen nem hajlandó ötcsillagos szállodában lakni, annak ellenére, hogy a költségeket a szervező cég fizette. Végül is nem jártak rosszul, a többi lány csak szombat éjszakát töltötte a városban, nekik még egy napot kifizettek, és vasárnap egész napra rendelkezésre állt egy autó sofőrrel együtt.

A gépkocsit vasárnap reggel nyolcra rendelték a szállodához. A gépkocsivezető a városban lakott már harminc éve, rábízták, hogy egész napos kirándulásukat belátása szerint szervezze.

Először megnézték a Lombard streetet. Ez egy meredek utca, amelynek teljes szélességében kialakítottak egy folyamatos szerpentint. Az út mellett mindkét oldalon virágládák vannak, ezer féle pompázó színes foltokkal keretezik be ezt a különleges látnivalót. Alulról nézve csodás látvány, ahogy a sok egymásba fonódó "s" betű tekereg utcán, középen az egy sávos aszfaltcsík, és két oldalon az ugyanígy tekergő színpompás virágágyások. Közben ki is próbálták a fentről lefelé haladó kacskaringós szerpentint.

Ez után felmentek a Coit Tower tetejére, és elámultak a gyönyörű panorámát látva. Lábuk alatt a belváros, az öböllel, a Golden Gate híddal. Előttük az öbölben az Alkatraz börtönsziget, a Kincses sziget, és az Angyal sziget. Az öböl túloldalán a hegyek, lábuknál Alameda szigete a tengerpartra épült házaival. Szerencsés napjuk volt, az idő gyönyörű tiszta, jó látótávolsággal, még felhő is alig volt felettük.

Fent a toronyban sofőrjük megkérdezte Robertet, hogy Napa völgyben a borkóstolóhoz milyen legyen az ebéd. A fiú nem értette a kérdést.

• Lehet elegáns, vagy családias barbecue.
• Egyértelmű, hogy az utóbbit kérjük.
• És a kisasszonynak melyik tetszene?
• Majd, ha egy másik barátommal jövök, a puccosat választom, most jó lesz a barbecue. - mondta Kate.

Ezután a 39. mólónál sétáltak fél órát, megnézték a sok kis kávézóval és üzletekkel beépített hangulatos területet, és a napozó sok tucat fókát, akik a kisebb mólókon egymás hegyén-hátán feküdtek.

Elhagyták San Franciscot, és kiautóztak a 80. úton Napa völgybe.

A táj látványa és hangulata elbűvölő. Az út mellett beláthatatlan szőlőültetvények, és mögöttük mindkét oldalon a völgy teljes hosszában végigkúszó magas hegygerinc. A borászati üzemek az út mellé épült éttermek mögött dolgozzák fel és palackozzák a hely mediterrán adottságai miatt minden évben azonos minőségben előállított kiváló nedűt.

A gépkocsivezető által leszervezett étteremben már várták őket. Először átkísérték a vendégeket a vendégház üzletrészébe ahol három fehér és négy vörösbort kóstoltak meg állva, és mindenkinek választani kellett belőle egy fehér és két vörös kedvencet. Kísérőjük visszavezette őket az étterembe, megmutatta az asztalukat, és a hátsó udvar teraszán lévő svédasztalt, mellette készültek frissen szabadtűzön a húsételek. Egy alulról fűtött hatalmas agyagedény tele volt az olaszok híres zöldséglevesével. A svédasztalon többféle burgonya és rizs köret, ugyancsak alulról melegítve. Saláták, gyümölcsök, öt féle sajt, és befőttek óriási mennyiségben. A hatalmas grilleken meg bárány steaket, szarvas húspogácsát, borjú bélszint, csirke combot, halat, sajtot, és zöldségeket sütöttek. A friss sült húsok, a saláták és az izzó faszén illata keveredett a levegőben.

Jól ki van ez találva. Először a borkóstolással megmasszírozzák a vendégek ízlelőbimbóit, utána a szaglásukra mérnek egy nagy csapást. Aki ezek után nem eszi betegre magát, az sültbolond, vagy gyomorbajos. Ahogy leültek az asztalukhoz, ott volt a pincér, és töltött a kiválasztott borokból egy pohárral. Tanácsot is adott, hogy melyiket mihez fogyasszák, látva a választott ételeket. Minden pohár más méretű volt, és ha a felszolgálók látták, hogy valamelyik üres, utántöltötték.

Nehéz volt az asztaltól felállni, de gépkocsivezetőjük bejött és udvariasan figyelmeztette őket, hogy indulniuk kell. Egy másik úton mentek vissza a városba, ami a Golden Gate hídon vezet át. Közben letértek Sausalitoba, és sétáltak egyet a Gabrielson pakban. Előttük volt a Richardson öböl, túloldalán a Belvedere városrész hatalmas luxusházaival. Az ott lévő hatalmas palotákat látva Robert nem állta meg szó nélkül.

• Itt sem a gyári munkások lakhatnak.
• Azt meghiszem, ezek a házak kétszer annyiba kerülnek, mint a szüleimé.
• Pedig a ti házatok sem piskóta, Denverben olyan szép házat, mint a szüleidé nem láttam. És a két hely árkülönbségéről most nem is beszélek.
• Ott szemben az öbölparti házak lakói egy társadalmi kaszttal feljebb vannak, mint a szüleim.
• Akkor ezek az emberek szóba sem állnának a hozzám hasonló proli gyerekekkel. Már az is kész csoda, hogy te engem választottál.
• Akkor még azt hittem, majd felnősz hozzám, de olyan makacsul kitartasz a saját társadalmi rétegednél, hogy ezért büntetni kéne.
• Büntet engem a jóisten veled, te szekírozó gép. Gyere, adj egy csókot, addig legalább csendben vagy.
• Te kurafi, mindig leveszel a lábamról.

Még a híd előtt megálltak a Vista Point parkolójában, és innen is megcsodálták a panorámát. Azután átmentek a hídon, lekanyarodtak az öböl partjára, és pár percet ott gyönyörködtek a fantasztikus látványban.

A délután további részét a Golden Gate parkban töltötték. Kávéztak a japánkertben, sétáltak a parkban, és megnézték az óceánparti naplementét. Gyönyörű volt, ahogy a napkorong eltűnt a víztükör mögött, és az égboltot állandóan más színekkel világította be, a vörös és a sárga ezernyi árnyalatával. Néhány kis felhőfoszlány úszott az égen, és csodás színes keretet adott ennek a különleges látványosságnak.

Ezután visszamentek a szállodába, átöltöztek, és sétáltak a környéken, betértek egy bárba, és megvacsoráztak. Nem tetszett nekik a hangulat, átmentek egy éjszakai szórakozóhelyre, ahol élő zene volt, és show műsor. Sokat táncoltak, és hajnali háromkor sétáltak haza.

Másnap reggel kilenc órakor jött értük a gépkocsi, kivitte őket a repülőtérre, és elrepültek Los Angelesbe, kettőkor már a lakásukban voltak.

Hétfőn Robert kivételesen lógott az egyetemről, sokáig az ágyban maradtak kedvesével. Délután együtt mentek el otthonról, Kate felajánlotta, hogy elviszi barátját a munkahelyére, és tizenegy órakor visszamegy érte.

A szemeszternek gyorsan vége lett. Robert minden nap délelőtt az egyetemen volt, este dolgozott, nem volt ideje unatkozni.

Közben, hogy az életük ne legyen olyan unalmas Kate hetente legalább egyszer bedobta a durcást, és utána elvárta, hogy a fiú kiengesztelje. Robert egy ilyen alkalomkor el is mondta a lánynak a véleményét.

• Tudod, miért nem lehet soha egyhangú a mi életünk?
• Nem tudom, de az nagyon jó, ha így érzed.
• Amikor már azt hiszem, hogy most minden olyan klassz sima, te előadsz egy balhét, és felrázod az életünket.
• Lehet, hogy azért csinálom, mert utálom az egyhangú dolgokat.
• Hát érdekes jövő előtt állok, az biztos. Egy izgalmas perverz nővel élem az életem.
• Miért vagyok én perverz?
• Mert élvezettel balhézol, és imádsz a zuhany alatt szexelni.
• Ez igaz, imádom, ha kívülről a meleg vízsugár simogat, belülről meg te. És tudod, milyen jó azt megélni, hogy minél jobban érezlek, annál inkább elszáll a mérgem.
• És milyen jó lenne, ha nem kéne állandóan a testemmel bocsánatot kérni azért, amit nem követtem el.

A lány tudta, hogy barátjának igaza van, de nem tudott megváltozni. Néha egészen belekeseredett, hogy nem élhet a jövedelmének és társadalmi helyzetének megfelelő életet. Ezért Robertet hibáztatta, és ezekből az apróságnak tűnő kis bimbókból virágzott ki a balhé töviscsokra.

A nyári időszakra Kate másik három lánnyal világ körüli bemutatókörútra kapott felkérést. Természetes volt, hogy részt vesz a nagy utazáson, részben a saját karrierjének építése érdekében, részben meg a hatalmas gázsiért. De ez újabb okot adott a veszekedésre. A lány azt szerette volna, ha barátja is vele megy. A szállodákért, és az autós utazásért nem kellett volna fizetni, de a nagyon sok drága repülőutat Robert nem tudta vállalni, és azt sem engedte, hogy azt a barátnője fizesse.

• Olyan rohadt fafejű vagy, bejárhatnád velem a világot, mond, mi rossz van ebben?
• Ezerszer megmondtam, hogy nem vagyok a stricid, nem engedem, hogy a pénzedet rám költsed.
• Te teljesen megbuggyantál. Nem azért akarom megvenni a jegyedet, hogy a farkadat honoráljam vele. Azt akarom, hogy gyere velem, nem miattad, hanem saját magamért.
• Megértelek, és sajnálom, hogy nemet kell mondanom.
• Mondj egy rohadt kurva érvet, amit el tudok fogadni, és ígérem, nem szekállak többé.
• Inkább hagyjuk ezt a témát, nem akarlak bántani.

De a lány nem hagyta, addig szekálta barátját, míg az kénytelen volt a viselkedését megmagyarázni.

• Nézd, nem akartam erről beszélni, mert tudom, hogy szereted az anyádat. Bár ő ezt nem érdemli meg. Látod ezt sem kellett volna mondanom, de ez a meggyőződésem.
• Mi bajod az anyámmal? Jó, nem igazán úgy áll a kapcsolatunkhoz, ahogy szeretném, de nem bántott minket.
• Azt te csak hiszed, kérdezd meg apádat, hogy mit terjeszt a drága felesége rólam!
• Micsoda? Ezt nem hiszem el.
• Azért az apádat kérdezd, mert ha ő mondja, el fogod hinni.
• Most már szeretném tudni, mit mondott az anyám!
• Hogy én csak azért élek veled, mert a pénzedet akarom.
• A rohadt kurva életbe, hogy a saját anyám nyomja belém a kést!
• Látod, ezért nem akartam erről beszélni.
• És te ezt honnan tudod?
• Egy utolsó éves lány jár a filmgyárba kisegíteni, és ott hallotta.
• Jó, tételezzük fel, hogy igaz, de mi lenne, ha nem törődnél vele?
• Most hülyéskedsz? Ebben a szakmában fogok dolgozni. Hogy tudok egy produkcióban részt venni, ha a hátam mögött arról pletykálnak, hogy lenyúltam a pénzed. Hogy egy rohadt strici vagyok, a menő topmodell kitartottja.
• Na és, látod most is ezt gondolják rólad.
• Csak a drága mama miatt. De eljön az idő, amikor majd bocsánatot kér tőlem. Igaz, akkor is pletykálni fognak, de majd arról, hogy milyen barom vagyok, hogy nem használtalak ki. És ezt a verziót már el tudom viselni.

Sokáig csend volt, a lány próbálta magában feldolgozni a hallottakat. Arra gondolt, hogy kimegy a szüleihez, és felelősségre vonja az anyját, de rájött, hogy ennek semmi értelme, úgy is letagadná. A hosszú hallgatás után támadt egy ötlete.

• Ajánlok neked egy üzletet.
• Ez nem jól hangzik.
• Olyan kompromisszumot javaslok, ami tetszeni fog.
• Mért van az, hogy már előre félek a kompromisszumodtól?
• Hallgass végig, és ne szólj közbe, ha nem tetszik, felejtsük el. Gyere velem az út elejére, amíg Euróban leszünk, és fogadd el, hogy a repülőjegyeket én fizetem. Várj! Párisból te hazajössz, én megyek tovább a csapattal. Mielőtt elutazunk, megkeresem anyámat a stúdióban, és mindenki előtt felelősségre vonom, hogy miatta nem jössz velem végig az úton. Jó hangos balhét csinálok, utána erről fognak beszélni egy hétig. Majd jól beolvasok neki, hogy soha egy fillért nem fogadtál el tőlem, és ő mégis bemocskolt. És a fejéhez vágom azt is, hogy másfél év alatt több szeretetet kaptam tőled, mint tőle az egész eddigi életemben.
• Ez zsarolás.
• Igen, ahogy mondod. De a jó híred csak megér annyit, hogy elfogadj néhány repülőjegyet.

És megkötötték a kompromisszumot. A vége azért kicsit másként alakult. A balhé a stúdióban jó nagyra sikerült, a pletyka terjedt, mint a tűzvész, és a fiú megdicsőült. De a jegyeket Robert részben kifizette a saját pénzéből. Ragaszkodott hozzá, hogy a turista osztályon történő utazás költségeit ő fizesse, Katenek csak a magasabb osztályon történő utazás különbözetét kellett hozzátenni.

Július negyedikén elrepültek Londonba. Közvetlen járattal mentek, több mint tíz órás volt az út. Este hat óra után indultak, és másnap délután egy óra előtt érkeztek meg. Az egész csapat egy Viktoriánus épületben lévő elegáns szállodába lett elszállásolva, innen alig két kilométer távolságra van a bemutató helyszíne a Freemasons' Hall. Aznap szabadnapjuk volt, a stáb a szállodában maradt, a wellness részben voltak egész estig. Robert itt ismerkedett meg jobban a többiekkel, a repülőtéren a találkozáskor csak bemutatta őket Kate, útközben meg a saját barátnőjével volt elfoglalva.

A négy topmodellen kívül ott volt a menedzserük, a ruhatervező és asszisztense, valamint a program szervezője. A tervező negyven és ötven közötti hízásra hajlamos hölgy volt, az asszisztens, és házibarát huszonnyolc éves férfi. A menedzsert Robert már ismerte, vele egyeztette korábban a lány szerződését. A szervező harminc körüli átlagos, de jól ápolt nő volt.

A fiú a medence partján elnézte a lányokat, mind nagyon csinos, az ő ízlése szerint túl vékonyak voltak. Barátnője természetes szépség, míg ezeken a lányokon látszott, hogy sokat tesznek azért, hogy ezt a formájukat tarthassák. Később az út során tapasztalta, hogy ha szabadidejük volt, vagy a konditeremben voltak, vagy úsztak, vagy szaunáztak. A közös vacsorákon és fogadásokon alig ettek valamit, csak szénsavmentes ásványvizet ittak, azt is csak módjával.

Másnap délutánig a szervezőn kívül mindenkinek szabadnapja volt, Robert és Kate elsétáltak az Oxford térig, mentek egy megállót a metróval, és a Ragent's, parkban sétáltak egy nagyot.

Három órakor a szálloda éttermében közös ebéd volt, a másik három lány csak salátát evett, és irigykedtek Katere, hogy ő nyugodtan ehet bármit. De most a bármi grillezett hal volt gorgonzola mártásban párolva, rukkola ágyon.

Ebéd után még jutott idő egy rövid kis pihenésre, utána átmentek a bemutató helyszínére. Hat órakor kezdtek, és a lányok tizennégyszer öltöztek át. Úgy szervezték a programot, hogy a manökenek egyesével mentek a kifutóra, lassan végigsétáltak, két méterenként megfordultak a saját tengelyük körül, és amikor visszasétálva eltűntek a kifutó egyik oldalán, akkor lépett be a következő a másik oldalon. Egy ruha bemutatására egy perc időt szántak, így átlagosan három percük volt az átöltözésre. Ebben segítette őket a tervező, az asszisztens, a menedzser, és még a szervezőjük is. Az utolsó ruha bemutatása után mind a négy lány a kifutóra ment a divattervezővel együtt.

Az egész eseményt egy nagy rutinnal rendelkező ismert angol színésznő konferálta. Néhány éve már nem forgat filmeket, divatbemutatókat vezet, és van egy TV show műsora ugyancsak a divatról. A hölgy elmúlt hatvan éves, de még mindig negyvennek néz ki, a sminkesek egy órás munkája után. Hangjának gyönyörű orgánuma van, és nagyon járatos a divatszakmában, jól ismeri a szakkifejezéseket. Ezért ma ő Londonban minden előkelő bemutató háziasszonya. Ezzel a munkával ma jobban keres, mint színésznő korában.

A bemutató után fél nyolckor fogadás volt, minden fontos személyiség (vagy aki annak tartotta magát) beszélni akart néhány mondatot a ruhatervezővel, többen másnapra megbeszéltek üzleti találkozót, az asszisztensnek most volt bőven dolga. Fonnyadt öregurak megszorongatták a lányok kezét, és közben szomorúan gondoltak az ifjúságukra.

Róbert jóízűen megvacsorázott, csendben iszogatott, míg a főszereplők nem jutottak el a büféasztalig. Közben ajánlatot kapott egy csinos, középkorú hölgytől, de amikor kiderült, hogy a legszemrevalóbb modell a barátnője, a hölgy vérig sértve elballagott.

Tíz órakor mentek vissza a szállodába, a hallban összeült a csapat egy rövid értékelésre, és kivételesen mindenki ivott egy pohár pezsgőt.

Mire a szobájukba kerültek tizenegy óra volt, és Kate nagyon fel volt pörögve. Ő mindig ilyen a bemutatók után, most nagyon jó csillapítószer volt egy kiadós szex. Éjfél is elmúlt, mire elaludtak.

Másnap tíz órakor várt rájuk egy hét személyes autó. A négy lány, a menedzser, és Robert elindultak városnézésre. A közelben volt az operaház, először azt járták körbe, azután mentek a szent Pál székesegyházba. Megnézték a patinás templomot, és felmentek a toronyba, ahonnan látni lehet a várost. Közelben van a Temze a hídjaival, jól lehet látni távolabb a parlamentet, a folyó túloldalán az óriáskereket.

Ez után a gépkocsi elvitte őket a Towerbe, ahol egy óra alatt próbáltak minél több dolgot megnézni. A lányok természetesen a királyi ékszereknél időztek a legtöbbet.

Átsétáltak a Tower hídon, és a túlsó parton beültek egy pubba, három lány ivott egy pohár sört, a többiek, beleértve Katet is egy nagy korsóval.

Az autó tovább vitte őket, a Westminsterrel szemben a hídhoz. Átsétáltak gyalog, és megnézték a híres óratornyot a Big Bent, a parlamentet, azután bementek az Abbybe. Elsétáltak a Downing utcáig, és benéztek a rácson keresztül a miniszterelnöki palotára. Kocsival mentek tovább a Westminster katedrálishoz, ahol épp egy esküvői szertartásba cseppentek. Utána visszavitték őket a Buckingham palotához, majd a Green parkon keresztül elsétáltak a Piccadilly térre. Innen kocsival mentek a Trafalgar térre, majd a Covent Gardenhez. Már csak néhány perc sétára volt a szállodájuk, de mindenki szétszéledt, és vásároltak mindenféle felesleges csecse-becsét mielőtt hazamentek.

Este fél kilenckor volt a találkozó a hallban, az egész társaság együtt elment a Sohoba, közösen megvacsoráztak, és megnéztek egy show műsort. Mivel bizonytalan volt, hogy ki mikor megy haza (és kivel), másnap tizenegy órára szervezték meg az indulást egy kirándulásra.

A következő nap először Windsorba mentek, az út egy órás volt, és másfél óra alatt sikerült körülnézni a kastélyban. Utána Oxfordba következett, ez az út is egy órás volt, fél háromkor várták őket egy hangulatos és házias kis étteremben, ahol megebédeltek. Két órát sétáltak a híres egyetemi városban, a sofőr profi idegenvezetőnek bizonyult. Utána másfél óráig tartott az út Stonhenge híres köveihez. A látvány nem mindennapi, óriási körben huszonkét darab, egyenként négy tonna súlyú közel téglatest alakú kő áll itt, amelyek megmaradtak abból a nyolcvanból, melyek krisztus előtt 3100 évvel kerültek elhelyezésre. Mai ésszel nehéz felfogni, hogy ezeket hogy sikerült felállítani, és a tetejükre ráhelyezni az ugyanolyan súlyú záróköveket. Körbejárták az építményt, fotóztak, és megvárták a naplementét, ami különleges élménnyel zárta a kirándulást.

Ezután visszaindultak a szállodába, két óra múlva már a wellness részben beszélték meg a két nap élményeit. A vacsorát is ide kérték, szendvicseket, salátát és gyümölcsöt. Kate és Robert söröztek, a többiek csak ásványvizet ittak.

A szobájukban a lány megkérdezte barátját.

• Hogy tetszett a kirándulás?
• Nagyon klassz volt, a mai és a tegnapi nap is. És gyönyörű voltál a kifutón, büszke voltam arra, hogy összetartozunk. Nem beszélve a csodálatos szállodáról, az ellátásról, a luxusról. Meg tudom érteni, hogy hiányzik neked, de legközelebb, ha ilyen kompromisszumot akarsz kötni velem, várnod kell. Ugyanis minden tartalékomat elköltöttem a repülőjegyekre. Azt kérem légy türelemmel, szívesen élek majd én is ilyen körülmények között, ha megtehetem a saját pénzemből.
• Lesz olyan, szerinted?
• Hogyne lenne, ha már dolgozom a saját szakmámban. Néhány évet igazán várhatsz, utána még előttünk lesz több évtized.

Vasárnap este még egy bemutató volt, ugyanott és ugyanolyan, mint szombaton.

Hétfőn délelőtt elrepültek Berlinbe, a Kempinskiben szálltak meg közvetlenül a Brandenburgi Kapu mellett. Csak kimentek az utcára, és ott volt előttük a híres-hírhedt építmény.

Attól a pillanattól, ahogy beléptek a szállodába, Robert el volt ájulva, ilyen luxust még nem látott.

Megérkezésük után a wellnessben pihentek, este a szálloda két Michelin csillagos étteremében közösen megvacsoráztak. Vacsora után menedzserük engedélyezte a lányoknak, hogy beüljenek a bárok egyikébe, ahol élő show műsor szórakoztatta a vendégeket. Ennek azonban az volt az ára, hogy másnap nem hagyhatják el a szállodát, estig pihenniük kell, hogy frissen lépjenek a kifutóra.

A betervezett fél napos városnézés elmaradt. Helyette sok pihenés várt rájuk, reggel ébredés után egy kis (na, jó nagy) birkózás, egész nap lazítás a fantasztikus uszodában. Szokás szerint három órakor közös ebéd. Kate tejszínes csirkét kért, barnarizzsel, Robert szarvas bélszínt barnamártásban, burgonyakrokettel. És a három lánynak megint csak saláta jutott.

A divatbemutató a szálloda mellett, az Akademie der Künste épületében volt megszervezve.

A bemutató hajszálpontosan úgy zajlott, mint Londonban. Utána fogadás, és irány az ágy. A fiatalok a kötelező hangulat levezető szex után olyan mélyen aludtak, hogy a megrendelt ébresztő keltette őket kilenc órakor.

A következő állomás Prága volt, ahol az Ambassadorban szálltak meg, és másnap a bemutató is ott került megrendezésre a nagy konferencia teremben.

Érkezésük napján délután és este mindenki a Vencel téren sétált, és ismerkedett Prágával. Másnap a bemutató napján szokásos programjuk volt, délelőtt pihentek, háromkor közös ebéd, és este a divatbemutató. Aztán a szokásos fogadás, ami Robert számára volt a legkellemesebb, ő zavartalanul tudott a büféasztallal foglalkozni. Falatozás és pezsgőzés közben arra gondolt, hogy ezt az életet majd egyszer ő is élvezni fogja. Igazából már most is élvezi, de ma még egy kicsit zavarja, hogy egyelőre nem a saját anyagi helyzete miatt teheti meg. Kate azt hiszi, hogy ő nagyon puritán, de ez nem így van. Ha otthonról lenne bőven pénze, elfogadná, és élvezné a gazdagsággal együtt járó előnyöket. Ugyanakkor a saját lelkiismerete sem engedi meg, és a jövője miatt sem teheti meg, hogy a barátnője pénzét szórja. Reméli, hogy a múltkori beszélgetésük lényegét a lány megértette.

A szállodában még együtt elemezték az estét, mielőtt mindenki visszavonult a szobájába. Menedzserük ezt mindig kötelező programként előírta, ilyenkor levezették azt a feszültséget, ami a lányokban az este folyamán felgyülemlett. Most, hogy a csapatot jobban sikerült megismerni, a fiú megemeli a kalapját a pasas előtt. Az utazás első percétől törődik a lányokkal, és mentálisan is sokat segít nekik, hogy a maximumot hozza ki belőlük. A ruhatervező és asszisztense ilyenkor szakmai tanácsokkal látják el a lányokat, de a nagy nyomás miatti lelki támaszt a menedzsertől kapják meg.

Kate alig várta, hogy felmenjenek a szobájukba, hogy a maradék feszültséget barátja kidolgozza belőle.

Másnap tíz órakor közösen reggeliztek, és utána a szokásos hat fős csapat városnézésre ment. Gépkocsivezetőjük szándékosan úgy szervezte egymásutánra a látnivalókat, hogy hol a Moldva egyik, hol a másik oldalán nézték meg a város nevezetes építményeit, végigjárva majdnem az összes hidat.

Egy órakor egy igazi cseh kis kocsmában ebédeltek malacsültet, knédlivel és párolt káposztával. És kötelezően inni kellett egy korsó sört. Menedzserük közölte a lányokkal, hogy nyugodtan bűnözzenek, mert a szállodába visszatérve mindenki be van fizetve egy thai masszázsra, és egy aromaterápiás kezelésre. Ami többletkalóriát elfogyasztanak, annak a dupláját ki fogják belőlük hajtani a kezelések.

Robert magában mosolyogva nézte, ahogy a három lány nekiesett a máskor tiltott ételnek, nem is beszélve arról, hogy milyen élvezettel itták a sört.

A kezelések késő estig tartottak, és utána mindenki kellemesen elfáradva ment aludni, de reggel kipihenten ébredtek fel. Természetesen Kate és Robert számára volt még egy kötelező tornagyakorlat. Ahogy a lány a szobában meztelenül közlekedett, ez a fiúban mindig előcsalta a kis ördögöt.

• Soha nem tudok közömbös lenni, ha így pucéran mászkálsz előttem.
• Mit gondolsz, miért csinálom? Követelem a jussomat.

Fél óra múlva már ők is kiterülve aludtak egymás mellett.

Másnap reggeli után elrepültek Bécsbe. A Palais Hansen Kempinski szállodában helyezték el őket, és a bemutató a Museumsquartie egyik nagytermében volt. A két helyszín egymástól tíz percre volt autóval.

Két órakor közösen ebédeltek a szállodában, utána autóval elvitték a lányokat, Robertet és a menedzsert a Mariahilfer Sraße elejére, és hét órakor ugyanott vette fel őket az autó. Nyolckor volt a közös vacsora, amit elhúztak tíz óráig a beszélgetésekkel, utána ment mindenki aludni.

Vacsora közben Robert első alkalommal beszélgetett hosszabban a divattervezővel, Oliviaval.

• Te miért nem jössz velünk a városnézésekre?
• Ugye viccelsz, mit gondolsz, mitől lesznek minden fellépésre olyanok a ruhák, mintha újak lennének? Te csak azt látod kívülállóként, ami a kifutón zajlik. Hogy milyen nagy munka van a háttérben azt nem. Persze nem egyedül csinálom, minden városban van szerződött partnerünk, és komoly kis csapat igyekszik újjá varázsolni a kollekciót. Legtöbbször erre egy napunk van. Amikor ti a repülőtéren elindultok a szállodába, mi a ruhákkal megyünk a szerződött szalonba. Legtöbbször azonnal elkezdjük a munkát, és éjjel is dolgozunk, hogy másnap estére minden tökéletes legyen.
• Látod erre én nem gondoltam. Akkor egy ilyen másfél hónapos turné neked nagyon fárasztó lehet.
• Hála istennek, mert ilyenkor mindig lefogyok hat-nyolc kilót, amit felszedek a következő kőrútunkig.
• És ilyenkor nem is tervezel természetesen.
• Az kizárt, rengeteg skiccel megyek haza. Van olyan, hogy éjjel felébredek, mert valamiről álmodtam, és gyorsan felvázolom, ami akkor a fejemben van. Most a beszélgetésünk közben is támadt egy ötletem, ezt még lefekvés előtt papírra vetem.
• Csak nem rólam jutott eszedbe valami?
• De bizony, a szexuális kisugárzásod inspirál.
• Zavarba hozol, nehogy ezt a párjaink megtudják!
• Nem kell félned. Bár megérne néhány ajtócsapkodást, de soha nem bántanám meg Katet. Ma ő a legjobb modellem, és talán megbocsátod, de ő fontosabb nekem, mint te.
• Nagyon jó fej vagy. Ha majd nagymenő leszek, mint te, szeretném, ha ilyen barátok vennének körül.
• Ha majd nagymenő leszel, számíthatsz a barátságomra.
• Szóval addig meg le vagyok ejtve.
• Te soha nem leszel leejtve. Egy sármos pasas, akinek ilyen pozitív a kisugárzása még sokra viheti. De neked még sok szabadidőd van, én meg soha nem érek rá, és ez egy barátsághoz nem jó kapocs.
• Szóval sok a szabadidőm, hát ide figyelj! Reggeltől délutánig egyetemen vagyok, utána este tizenegyig dolgozom, és éjjel még ott van Kate.
• Hát valóban úgy tűnik, van dolgod bőven. Mikor alszol?
• Nyáron, meg a téli szünetben tíz napot.
• Ha ennyire pontos időbeosztás szerint dolgozol, akkor nem a jövendő hivatásodat gyakorlod.
• Valóban, pincér vagyok a Cuntry Club éttermében.
• Ne hülyéskedj, minek? Kate nagyon jól keres.
• Most látom, hogy meg is érdemli. De én a kedvese vagyok, nem a stricije.
• Hú, de önérzetes a kisfiú, tudod, most nagyon megleptél.
• Miért, szerinted nem ez a normális?
• Nincs olyan, hogy normális. Az egyik ember ilyen, a másik meg olyan. De azért te egy nagyon ritka faj egyik egyede vagy. Benne vagy az egy százalékban, gratulálok.
• Köszönöm, tőled különösen jól esik az elismerés. Mindig csodáltam a különösen tehetséges embereket.
• Te is az vagy törődj bele. Ha nem így lenne, már régen dobott volna Kate.
• Az emberi kapcsolatok nem tehetség kérdése.
• Látszik, hogy fiatal vagy, ahhoz kell csak igazán tehetség. És aki a kapcsolataiban tehetséges, az sok minden egyébben is. Erről jut eszembe. Láttam, hogy készítettél fotókat a társaságról, megnézhetem a felvételeket? Hátha abban is tehetséges vagy.
• Jól fotózom, majd meglátod. Mi jár a fejedben?
• Arra gondoltam, hogy olyan szép helyszíneken járunk, csinálhatnánk néhány külsős felvételt. Igaz, hogy nem lesz olyan profi, mintha elhoztuk volna a saját fotósunkat.
• Ebben nagyot tévedtél, lehet, hogy jobb lesz.
• Na, ne túlozz, ez egy külön szakma, gyakorlat kell hozzá.
• Az megvan, a fény és háttér beállításhoz értek, a lányok meg tudják, hogy kell pózolni. Mégis igazad van, mert profi kamera kell hozzá, az enyém nem az. De szívesen csinálok néhány képet, esetleg lehet kamerát bérelni azokon a helyszíneken, ahol szeretnél felvételeket készíteni. Persze bérelhettek fotóst is.
• Azzal korábban befürödtem, lemásolták a felvételeket és visszaéltek vele. De ha vállalod, Rómában bérelek neked egy kamerát. Holnapra az asszisztensem megnézi a kínálatot, és választhatsz.
• Rendben, bár nekem mindegy a márka, csak profi gép legyen.
• Majd kitalálok valami bónuszt a munkádért.
• Az én bónuszomat minden este megkapom. És remélem, az elismerésedet is elnyerem.
• Ezt el kell mondanom Katenek, ennél nagyobb bókot még életében nem kapott.

Másnap a szokásos lazítás és közös ebéd után este lezajlott a bemutató. A fogadás utáni feszültséglazító beszélgetésen Olivia elmondta, hogy a következő nap rendhagyó városnézés lesz.

• Kivételesen mindnyájan megyünk a kirándulásra, mert Robertet a szaván akarom fogni. Mikrobusz és egy hét személyes autó áll majd rendelkezésünkre. Egy tucat kosztümünk bent lesz a kisbuszban, és ahol a helyszínt alkalmasnak találjuk, Robert készít rólatok néhány felvételt.
• A saját gépemmel?
• Nem, a bemutatón egy fotósnak kölcsönkértem a gépét. Reggel hozza a szállodába egy üres adatkártyával, amit a kérésemre addig megvásárol nekem.
• Akkor miért nem ő készíti a képeket?
• Mondtam, holnap a szavadon foglak. Egyébkén ő nem jön velünk, magadra maradsz.
• Rendben vállalom a kihívást. Készüljetek fel, este új királyt avatunk.
• Látom, az önbizalmaddal nincs baj.
• Nekem már régen ő a király. - Ezt Kate jegyezte meg.

A fotózással összekötött városnézés nagyon jól sikerült. Végigsétáltak gyalog a Ringen egészen az operaházig, közben a lányok pózoltak a Rathausplatz előtti parkban, és a Szépművészeti Múzeum előtt. Utána a mikro busszal bementek a Stephansplatzra, és Robert ott is készített felvételeket. Ezt követően a két autóval kimentek Döblingbe a Gerstners Landhausba. A hangulatos udvaron megebédeltek, és a három lányt kivéve jót söröztek, közben Róbert fotózott az udvaron és a téglakirakású boltíves pincében, a lányok profi módon pózoltak. Végül a főszereplők is ételhez jutottak. Készültek felvételek az egész társaságról, az ebéd egyes mozzanatairól, portrék tele szájjal és söröskorsóval.

Visszamentek a szállodába, és egy óra múlva találkoztak az egyik különteremben, ahol egy 58 collos televízión megnézték a képeket. Robert az egy órát arra használta, hogy egy kölcsön notebookon kikukázta a gyengébb felvételeket, a megmaradtakból a legjobb 240 képet csoportosította helyszínek szerint. Bemutatóját úgy állította össze, hogy minden csoportban először az épületről mutatott néhány felvételt, utána következtek a lányok. A legvégén a társaságról készített, sokszor humoros felvételeket mutatta be, amelyek közé a saját gépével készült felvételek közül is sokat bemásolt.

A bemutatónak óriási sikere volt, folyamatos közbeszólásokkal adtak hangot ámulatuknak. Csak Olivia volt csendben egész idő alatt, de a végén felállt, Robert felé fordult és lelkesen megtapsolta a látottakat. Mindenki felállt és tapsolt, le voltak nyűgözve. A főnökasszony közölte, hogy vacsora után hármasban szeretne beszélni a fiúval és barátnőjével.

Nyolc óráig még volt egy kis idejük, azt a többség a wellness részben töltötte.

Vacsora után, amikor mindenki visszavonult, elérkezett a beszélgetés ideje.

• Emlékszel mit mondtam rólad tegnap este?
• Minden szavadra emlékszem, tehetségesnek véltél.
• Most már biztos vagyok benne, nem is tehetség vagy, hanem zseni. De ezt te megmondtad, nem is tudom, miért lepődtem meg.
• Bocsánat én nem neveztem magam zseninek, még tehetségesnek sem. Csupán azt mondtam, lehet, hogy jobbak lesznek a képeim, mint a saját fotósodé.
• Te tényleg mindenre emlékszel a beszélgetésünkből.
• Nana, kezdek féltékeny lenni, - szúrta közbe Kate.
• Semmi okod rá, a versenyben mellbedobással győznél. De térjünk vissza rád, Robert. Rá szeretnélek beszélni, hogy fotózz nekem. Egyelőre az egyetemi tanulmányaid mellett, később főállásban.
• Nagyon kecsegtető ajánlat, de nem akarok fotós lenni, filmeket akarok csinálni.
• És részmunkaidőben, míg a filmipar nem szippant be?
• Erre ugye nem kell azonnal válaszolni?
• Nem, csak beszéljétek meg. Utazhatnál velünk, ha belefér a programodba. Otthon annyit dolgozol, amennyit vállalsz, mert tényleg jobb vagy, mint a fotósunk. Ő egyébként nem vállal utazást, te meg erre is ideális lennél. Veled még a szállodát is megspórolnám.
• Akkor ez volt a fő motívum?
• Ne szamárkodj, kellesz nekünk.
• Redben, megbeszéljük.

Ezen az éjszakán Kate először azért nem hagyta aludni a fiút, mert minden tehetségét latba vetette, hogy rábeszélje kedvesét, vállalja a munkát. Mivel a fiú nem mondott határozott igent, és ezt az agitációt a lány meztelenül végezte, hamarosan majdnem némán test a test ellen folytatta a meggyőzést.

Közös reggelijük alatt Robert elvállalta az alkalmi fotózást, de azt kérte, hogy a részleteket majd még beszéljék meg. Olivia javasolta, hogy még aznap, ha megérkeznek Zürichbe, vegyenek gépet Robert részére, amivel az út további részében fotózni tud, és később is ez lesz a kamerája.

A Dolder Grand szállodában helyezték el őket, és itt került sor a bemutatóra is. A hegyoldalban voltak, rálátással a tóra, gyönyörű panorámára nyílt a kilátás minden szobából.

Délután vettek egy Nicon D800 kamerát két objektívvel, és a szükséges egyéb tartozékokkal. Robert ezzel profi fotós lett, és kapott még a képek kezelésére egy Apple MacBookot. Az akció Olivianak hatezerötszáz dollárjába került.

Úgy állapodtak meg, hogy Robert az utazás során minden városban egy délelőtt külső helyszíneken fotózza a lányokat, és a bemutatók napján este a kifutón is készít felvételeket. Az ott lévő többi fotóstól továbbra is vásárolnak képeket, de nyilvánvaló, hogy sokkal kisebb lesz erre az igény.

Az idegen fotósok által készített képek kereskedése az asszisztens dolga volt eddig. A fotósok elküldték az általuk felajánlott képeket elektronikusan kis méretben, és ami tetszett azt megvették. Ezután a válogatás Robert feladata lesz, a lebonyolítása marad az asszisztens dolga.

Másnap reggeli után a külső fotózást a Zürichi tó partjára és a Nemzeti Múzeum elé szervezték. Délután néhány órás városnézésre mentek, este volt a közös vacsora.

Következő délelőtt pihentek a lányok, este a szokásos programra került sor, hatkor bemutató, utána fogadás, és lefekvés előtt a levezető stressz oldó beszélgetés.

Vasárnap elrepültek Milánóba, a Palazzo Parigi szállodába foglalták le a szobáikat. A már megszokott luxus várta őket, a szobából rálátással a Dómra.

A bemutató helyszíne autóval húsz percre volt a szállodától.

Hétfőn délelőtt a Dóm téren készítettek külső felvételeket, délután a szokásos városnézésen vettek részt. Kedden a bemutató napján pihentek, és este a már ismert programokat rutinszerűen tudta le a csapat. Annyi változott csupán, hogy Robert is aktív részvevője lett az eseményeknek.

Szerdán elrepültek Rómába, itt csütörtökre és szombatra is szerveztek bemutatót. A St. Regisben szálltak meg, és a bemutató is a szállodában volt.

Csütörtök délelőtt a Trevi kút előtti téren, szombaton a Forum Romanum területén készültek külsős felvételek. Pénteken egész napos kiránduláson vettek rész, és vitték a kis buszban a kiszemelt ruhatárat. A Colosseumnál és a Piazza del Popolon hosszabb időre megálltak, és a lányok pózoltak Robert kamerája előtt.

Mindenütt nagy és kíváncsi volt a tömeg, nem volt egyszerű olyan beállításokat létrehozni, ahol a járókelők nem zavarják a felvételt. Robert ilyenkor hangos kiabálással körbejárta a területet, és kereste az amerikai honfitársakat. Azután a jelentkezőket önkéntes forgalomirányítóként felhasználta a járókelők terelésére.

Következő állomásuk Monaco volt, három éjszakát töltöttek itt a Paris szállóban. Még aznap délután három órás városnézésre mentek, és másnap kivételesen nem volt semmilyen kötött program. Jól kipihenték magukat. Következő nap délelőtt volt a külső helyszínes fotózás a hegyen, a képeken a hátteret Monte Carlo városa adta, az öböllel. A helyszínt itt is, mint a többi városban Robert választotta ki internetes fotók alapján.

Az esti bemutató a Métropole Shopping Center egy a vásárlóktól elzárt területén volt.

Másnap reggeli után két Mercedes kisbusszal és egy Audi A8-cal mentek Cannesba. Mindkét kisbusz hátsó üléssorát kivették, így elfértek a fellépő ruhák vállfákon és guruló állványokon, valamint a csomagok. A Barriére le Majestic volt a szállodájuk két éjszakára.

Következő délelőtt a szálloda medencéje körül és az öbölparton készítettek felvételeket, a bemutató délután négy órakor volt az egyik külső teraszon.

Másnap reggeli után a három gépkocsival mentek tovább Marseillesbe, az Intercontinental szállodába. Délután és este városnézést szerveztek, utána a szálloda medencéje körül pihentek, a vacsorát is itt a teraszon fogyasztották el. Oliviát ekkor sem látták, ő a ruhákkal dolgozott valamelyik ruhaszalonban.

Következő nap Robert a négy lánnyal és a kiválasztott ruhákkal kihajózott az öbölbe, és ott készítettek felvételeket, háttérben a várossal, vagy a tengerrel. Este megvolt a bemutató a szálloda különtermében.

Vasárnap reggeli után elrepültek Barcelonába. A nap további részét a Mandarin Oriental szálloda wellness részében töltötték.

Hétfőn egész napos kiránduláson vettek részt, Robert kivételesen élőben választotta ki a következő délelőtti fotózás helyszíneit.

Kedden reggeli után Robert a lányokkal ment a külső helyszínekre, a gótikus negyedbe és a Nemzeti Múzeum elé, este a szállodában volt a bemutató.

Szerdán repültek tovább Madridba, és másnap volt a bemutató, külső helyszínen nem volt fotózás.

Pénteken Párizsba mentek, és másnap három helyszínen fotóztak. Először a Mars mezőn, háttérben az Eiffel toronnyal, utána a Champs-Élysées és a Diadalív volt a felvételek háttere. A helyszíni fotózást a Sacré-Coeur lépcsőin fejezték be. A négy évszakban volt a szállásuk, és ugyanitt a különteremben volt este a bemutató.

Vasárnap egész napos városnézésen vettek részt, és hétfőn Robert hazarepült. A társaság a szállodában érzékeny búcsút vett tőle, az egyik lány tréfás búcsúztatót is mondott.

• Nem néztem ki belőled, hogy milyen hajcsár leszel, ha egy rendes kamerát adnak a kezedbe. De azért imádunk, ha megunod Katet, nálam jelentkezhetsz.
• Olivia, egy modellel kevesebbet viszel tovább, mert ezt a szukát mindjárt megölöm, - mondta Kate.
• Nyugi lányok, jut belőlem mindenkinek, csak jól konspiráljunk.
• Ezt a kurafit is megölöm, készüljetek dupla koporsóval.

A gépkocsi kivitte Robertet a repülőtérre, ott még hosszasan búcsúzkodtak Katevel, aztán a gépe elindult. New Yorkba repült, onnan két és fél óra múlva indult tovább Denverbe.

A lányoknak még kedden volt egy bemutatójuk, azután folytatták útjukat közép és távol keleten.

Robertnek a repülőn volt ideje gondolkodni. Idefelé zavarta, hogy az utazásra megkötötte Katevel a kompromisszumot. A lánynak a magasabb osztályon történő utazás négyezer négyszáz dollárjába került. Több mint egy hónapot töltött együtt Katevel, éjjel és nappal együtt voltak ez idő alatt, és nem volt semmi balhé. Lehet, hogy az ő puritánsága ennyire zavarja a lányt? Úgy tűnik, hogy barátnője, ha a társadalmi és anyagi helyzetének megfelelően élhet, akkor az élet szép. Azon még gondolkodnia kell, hogy lehet ezt a problémát megoldani, mert az állandó balhékat már nagyon unja.