4. Drogüzérek

Frank és Maria megkezdték felsőfokú tanulmányaikat. Minden reggel együtt indultak az egyetemre. Haza már nem mindig mentek együtt, más tanszéken tanultak, az időbeosztásuk eltérő volt.

Maria anyja egy reformétteremben vállalt munkát, ahol tíz órától délután háromig voltak nyitva. Reggel kilenckor kezdett, és általában délután négyre rendet raktak az utolsó vendégek után. Két felszolgáló volt, nagyon erős volt a hajtás, a hét óra munkaideje alatt többet dolgozott, mint előző munkahelyén. De minden nap elkészíthette családjának a reggelit, és öt órakor már otthon volt, ha hazafelé bevásárolt, akkor fél hatkor. Addigra párja és a gyerekek is már otthon voltak. Egész este, mint egy igazi boldog család élték az életüket, mind a négyen úgy érezték, hogy révbe jutottak.

Ebbe a boldog családi idillbe csapott bele a ménkő, amikor az egyetemen Franket és Mariát a rendőrség letartóztatta.

Mindkettejüket külön kikérdezték. Bemutatták az elveszett kézitáskájukat, amit természetesen sajátjukként felismertek, és elmondták, hogy hazafelé a metrón vesztették el. Az is kiderült, hogy a táskában volt egy csomag kábítószer, amitől három ember meghalt, mert szennyezett volt.

Franket letaglózta a hír, és három napig nem szólt egy szót sem. Egyfolytában azon gondolkodott, hogy ebből a helyzetből hogyan tud szabadulni, de semmi értelmes ötlete nem volt. Amikor letartóztatták nem kért ügyvédet, csak azt, hogy értesítsék az apját.

A negyedik nap beszélgetésre vitték, ahol egy ismeretlen férfi várta. Látogatója bemutatkozott, hogy ő az ügyvédje, az apja bízta meg a képviseletével.

• Frank, tudnia kell, hogy nekem őszintén el kell mondania, hogy mi történt, csak úgy tudom megvédeni. Amit nekem mond, az szigorúan kettőnk között marad. Ha valamiben félrevezet, nem tudom rendesen ellátni a védelmét. Megértette a helyzetünket?
• Ügyvéd úr mi van Mariaval, őt is letartóztatták?
• Először válaszoljon a kérdésemre. Megértette, amit mondtam?
• Igen, tökéletesen, mi van Mariaval?
• Őt is letartóztatták, most épp az ügyvédjével beszélget.
• Jól van? Látta őt?
• Nem láttam, és biztosan nincs jól, ahogy maga sem. Ma beszélek az ügyvéd kollégával. Holnap maga is látni fogja őt, a bírói meghallgatáson. Most mondjon el mindent, amit a kábítószerről tud.
• Nem tudok semmit, soha nem volt dolgom kábítószerrel.
• És van elképzelése arról, hogy kerülhetett a kézitáskájába?
• Nem tudom, a táskám a metrón elveszett, mást nem tudok.
• Mikor nyitotta ki a táskáját, arra emlékszik?
• Csak amikor bepakoltunk Cancunban.
• A repülőgépen nem is nyúlt hozzá?
• Nem, amire útközben szükségünk volt, a másik kézipoggyászba tettünk.
• Frank, most sok ideje van arra, hogy gondolkodjon, ha bármi eszébe jut, ami utólag gyanús lehet, mondja el nekem. Lehet, hogy egészen apró dolgok vezetnek el bennünket a megoldáshoz.

Másnap a bíró elrendelte, hogy a tárgyalásig őrizetben kell maradniuk. Az óvadék mértékét olyan magasan állapította meg, hogy egyértelmű volt az ítélethirdetésig biztosan nem szabadulnak. Most már az a legfontosabb kérdés, hogy milyen esküdteket kapnak, és ők hogy fognak határozni. Az ügyvéd nem kertelt, ha az esküdtek bűnösnek találják őket, életük végéig börtönben maradnak. Az a legfontosabb, hogy meggyőzzék az esküdtszéket, nincs közük a kábítószerhez, valaki becsempészte a táskájukba.

Közben kiderült, hogy pontosan mivel vádolják őket. Az ellopott táskában lévő kábítószert a tolvaj eladta, és három ember meghalt a szertől. Úgy akadtak a nyomukra, hogy a táskában voltak az egyetemi felvételhez kapott nyomtatványokból a náluk maradt példányok. Ezeken szerepelt a nevük és az egyetem adatai, ezért fogták el őket a kampusz területén.

Néhány nap múlva az ügyvéd közölte vele, hogy a szülei leteszik az óvadékot, tartson ki, hamarosan szabadulni fog.

Frank csodálkozott, hogy honnan van az apjának, és Maria anyjának ilyen sok pénze, biztosan kölcsön kértek, de nem tudta elképzelni, hogy kitől.

Két hét múlva jött érte egy őr, hogy szedje a holmiját letették az óvadékot, az ügyvédje vár rá. A börtön előtt az utcán a családtagok fogadták, Mariat már előző nap kiengedték. Szótlanul zokogva ölelték egymást mindnyájan.

Otthon megebédeltek, és a két fiatal visszavonult a szobájukba. Csendesen simogatták és csókolgatták egymást, majd lefeküdtek. Felvették kedvenc pozíciójukat, Frank összegörnyedve, szorosan átölelte kedvesét, aki csendesen sírt, míg a fiú csókolgatta a nyakát és a vállát. Így aludtak el, csak órák múlva ébredtek fel.

A vacsoránál tudta meg Frank, hogy Maria anyja eladta a lakását, hogy az óvadékot le tudják tenni. Egy befektető vásárolta meg a piaci ár 70 százalékáért, akitől most visszabérlik piaci áron. Nagyon rossz üzletet kényszerített rájuk a muszáj.

A fiatalok nem mentek vissza az egyetemre, a büntetőeljárás végéig nem akarnak, és nem is tudnak tanulni. Az első tárgyalási napig kétszer találkoztak a két ügyvéddel, akik megnyugtatták őket, hogy nincs ellenük bizonyíték, szerinte az esküdtszék nem hozhat elmarasztaló ítéletet.

Január hatodikán kezdődött el a tárgyalás. Egy hétig tartott az esküdtek kiválasztása, majd a bíró kitűzte az első tárgyalási napot.

Két hét múlva az ügyész és védőik elmondták a nyitóbeszédjüket. Látható volt, hogy az egész csak egy színjáték, aminek célja az esküdtek hangulatának befolyásolása.

Újabb két hét múlva a második tárgyalási napon az ügyész és az ügyvéd tett fel kérdést a két vádlottnak. A nap végén Franknek rossz érzése volt, láthatóan az ügyész nagyobb hatással volt az esküdtekre, mint ügyvédjeik.

Öt nap múlva folytatódott a tárgyalássorozat, a harmadrendű vádlott meghallgatásával. Ő volt az, aki a csomagjukat a metrón eltulajdonította, és a drogot eladta. Kiderült róla, hogy hajléktalan, jelenleg is őrizetben van. Azt vallotta, ő nem lopta el a táskát, Robert ott felejtette a metrón. Amikor leszálltak, és látta, hogy a csomag ott maradt, elvitte, hogy ami értéket talál benne, azt eladja. A kábítószert egy dílernek adta el, a piaci árának a töredékéért. A drogkereskedőt az eljárás során nem sikerült előállítani.

A bírósági eljárás közben kiderült, hogy Maria állapotos, erre hivatkozva ügyvédje kérte a tárgyalás elnapolását, mert a lány terhességének első szakaszában gyakran hányingerre panaszkodott. A bíró a kérelemnek helyt adva három hónap múlva tűzte ki a következő tárgyalási napot.

Amikor folytatódott az eljárás az elhalálozott emberek hozzátartozóinak meghallgatására került sor. Ők a vallomásukban olyan hangulatot teremtettek, amely Franket és Mariat nagyon rossz színben tüntették fel. Ügyvédjeik többször kérték a bírót, hogy a vallomások egyes részeit ne vegyék figyelembe, de a bíró minden esetben elutasította a tiltakozást. A két ügyvéd miután úgy érezték, hogy nem tudják megfelelően képviselni ügyfelüket, a bíró elfogultsága miatt kérték új bíróság kijelölését. Az igazságszolgáltatás iróniája, hogy ezt a beadványukat az a bíró utasította el, aki ellen a beadvány szólt.

Amikor a tárgyalássorozat befejeződött, az esküdtek nem tudtak azonos döntésre jutni, a bíró egy hét múlva jelölte ki az ítélethirdetés napját. Mivel az esküdtek ekkor sem tudtak dönteni, a bíró felszólította őket, hogy egy hét múlva, amennyiben nem lesz eredmény, feloszlatja az esküdtszéket.

A következő tárgyalási napon az esküdtek mindhárom vádlottat bűnösnek találták. Maria idegrohamot kapott, ki kellett vezetni a tárgyalásról. Távollétében fejezte be a bíró az ítélet kihirdetését. Frank nyolcvanhat, Maria Hatvankét évet kapott. Frank, amikor az ítéletet meghallotta elájult, ismét meg kellett szakítani a tárgyalást. A bíró az ítélethirdetés indoklását már a két vádlott távollétében folytatta. Mivel Maria születendő gyermekét nem képes felnevelni, a kapott ítélet ismeretében, a gyermeket születése után titkos ügyintézés keretében nevelőszülőknél kell elhelyezni. A gyermek születésének helyszínéül a Cleveland büntetés végrehajtási intézetben működő kórházat jelölte ki a bíró.

A két fiatal sorsa ezzel megpecsételődött. Egész életüket börtönben élik le, és sem egymást, sem gyermeküket soha nem láthatják.

A tárgyalás után, az ügyvéd bement Frankhez, és elmondta, hogy kollégájával együtt felülvizsgálati kérelmet nyújtanak be, mert egy sor eljárási hiba történt.

• Frank, most lehet, hogy hosszú rögös utat kell bejárnunk, de ígérem, hogy kihozzuk magukat a börtönből.
• Ügyvéd úr, ha magamra vállalom a kábítószert, ki tudják szabadítani Mariat?
• Ezt azonnal felejtse el. Maria már el lett ítélve, bármit csinál, azon nem tud változtatni. Csak egy esélyünk van, hogy új eljárást kényszerítsünk ki.