Frank és Maria egy osztályba jártak középiskolában. Tizenhat évesen jöttek össze, egy barátjuk születésnapi partiján. Az első együtt töltött éjszakájukon kiderült, hogy Maria addig szűz volt, ez Franket egy kissé megdöbbentette.

• Miért nem mondtad, hogy még nem voltál senkivel?
• Én már két éve azt akartam, hogy te vedd el a szüzességem. Azóta erre a napra vártam.
• Milyen drága vagy, de ugye nem azt mondod, hogy az óta szerelmes vagy belém?
• De bizony azt mondom. Csak eddig te nem vettél észre. Voltak nálam bögyösebb lányok az iskolában.
• Akkor őszinte leszek. Amikor az osztályban először találkoztunk, magamban azt mondtam, milyen helyes ez a lány, kár, hogy olyan deszka.
• Én, amikor megláttalak arra gondoltam, hogy ez a fiú lesz az első szerelmem.
• Akkor most megnyugodhatsz, amit akartál, elérted.
• A rövid távú elképzelésem bejött, de most már vannak hosszú távú terveim.
• Ha az én véleményem is számít, megosztanád velem a terveidet?
• Nem számít a véleményed, de te leszel a gyermekeim apja.
• Ejha, be vagyok kerítve. De elárulok egy titkot. Azért jött össze ez az éjszaka, mert amióta kigömbölyödtél, egyre gyakrabban vágytam arra, hogy ez megtörténjen.
• Had bújjak ide hozzád. Szeretném még álmomban is érezni a jelenlétedet.

Frank önérzetének nagyon jól esett, hogy a lány ennyire odavan érte, ezt korábban egyik barátnőjénél sem tapasztalta.

Szeretett a lány társaságában lenni, de csak fél év múlva döbbent rá, hogy nem csak kedveli, valóban szereti Mariat. És hamarosan már mindenki látta, hogy olyan szerelmes, mint egy ágyú.

A két fiatal ettől kezdve olyan volt, mint egy újonnan házasodott ifjú pár. Mindig együtt voltak, mindenüket megosztották egymással. Azt a kevés mindenüket, mert otthonról nem sokat hozhattak.

Mariát pincérnő édesanyja egyedül nevelte, apja lelépett, amikor a kislány fél éves volt. Azóta nem volt kíváncsi a gyermekére.

Frank szülei is egyszerű munkásemberek voltak, mindketten egy gyárban dolgoztak, ott ismerték meg egymást. Apja akkor már negyvenéves elvált gyermektelen ember volt. Anyja harminckét évesen szülte meg első gyermekét, aki néhány napos korában meghalt. Frank két évvel később született egészségesen, de anyját az előző szülés, és gyermekének halála nagyon megviselte. Sokat betegeskedett, és tíz év múlva meghalt. Azóta a fiút az apja nevelte, nagy szeretetben, de szegényes anyagi körülmények között. Frank a tanulás mellett minden nap hajnalban kelt, és két órát a helyi piacon trógerolt, hogy segítsen apjának.

Most, hogy a fiatalok összejöttek, egyik éjszakát a lány lakásán töltötték, a másikat a fiúnál, és úgy éltek, mint a házasok. A szülők is örültek a kapcsolatuknak, jól összebarátkoztak, és egy év múlva már ők is egy pár voltak. Nem házasodtak össze, de jól megtalálták egymást a nagy korkülönbség ellenére.

Amikor a két szülő elhatározta, hogy összeköltöznek, Frank apja feladta bérelt lakását, és fiával együtt beköltözött Maria anyjához. Ők akkor már egy modern két hálószobás lakásban laktak, külön nappalival, és étkezős konyhával. Két fürdőszoba volt még benne, és egy gardrób helyiség. Anyja két éve vette egy újonnan épült házban, mikor a nagyszülők halála után az öreg kis házukat eladta. Frank apja néhány bútort áthozott a másik lakásból, a többit fillérekért adta oda egy neppernek. A családegyesítés jól sikerült, mindenki élvezte az új helyzetet.

Frank apja ötvenkilenc éves volt, de nagyon stramm, még ma is sármos férfi. Maria anyja még csak harminchat éves, csinos szépasszony. Amióta férje otthagyta, mindig voltak kapcsolatai, de soha nem kötelezte el magát. Egy este a vacsoránál a fiú megkérdezte az asszonyt.

• Drága pótmamám, te olyan jól nézel ki, miért pont egy nálad huszonhárom évvel idősebb férfit hálóztál be? Na, ne értsétek félre, én örülök neki.
• Elég sok barátom volt, mióta Maria apja elhagyott, de apád kisujja többet ér valamennyinél. Más testrészéről meg illendőségből nem beszélek. Azon kívül nem hálóztam be senkit, amikor először találkoztunk apáddal, úgy vetkőztetett le a szemeivel, hogy én szégyelltem magam helyette.
• Na, hallod, gyönyörű vagy drágám, rögtön beléd szerettem.
• Bezzeg a fiad engem észre sem akart venni, két évig kerülgettem, amíg észhez tért.
• De látod kislány, ami késik, az eljön.

A most már teljessé vált család felhőtlenül boldog volt. A szülők dolgoztak, mint eddig, de még a munka is jobban esett. Tudták, hogy otthon várja őket szerető párjuk, és két gyerekük, akik ugyanúgy nem tudtak betelni egymással, mint a szüleik. Az ifjak együtt tanultak, és mindent együtt csináltak. Szórakozni csak ritkán jártak, szerettek sétálni kéz a kézben, egymáshoz bújni, és csókolózni. Sokszor úgy felizgatták magukat, és egymást, alig várták, hogy otthon ágyba bújhassanak. Ebben az idilli légkörben telt el két esztendő, míg leérettségiztek.

Már hónapokkal korábban megbeszélték, hogy a fiatalok egy évre Mexikóba utaznak, a tengerparton munkát vállalnak, és a keresetükből tartják fent magukat.

Az érettségi Mariának kitűnőre sikerült, Frank sem maradt le sokkal mögötte. A két fiatal még nem döntötte el, hol akarnak tovább tanulni. Most maximum egy évet Mexikóban lesznek, közben kitalálják, merre tovább. Csak olyan iskolák jöhetnek szóba, melyek egy városban vannak. Ha nem New Yorkban fognak tanulni, majd közösen bérelnek lakást, hogy együtt élhessenek, mint eddig.

A sikeres érettségi után összeült a család és a szülők nagy bejelentést tettek.

• A kiváló vizsgátok örömére, apátokkal szerveztünk egy meglepetést nektek. Így négyesben Mexikóba megyünk nyaralni Puerto Vallartába, és utána mi hazajövünk, ti meg maradtok még, amíg akartok. Lefoglaltunk egy háromcsillagos szállodában két szobát, és megrendeltük a repülőjegyeket.

A repülőút majdnem hat órás volt, San Franciscoi átszállással. Miután az adminisztratív formaságokon átestek, taxival mentek a Tropicana szállodába, ahol két egymás melletti szobát kaptak. A szobák előtti lodzsáról kilátás nyílt a szálloda kertjére, melyet teljesen elfoglal a két alaktalan formájú medence, a szabadtéri bár, és a körülöttük lévő térburkolat. Kis foltokban voltak ültetve virágzó növények, és néhány pálmafa, a kert mögött ott volt a csodaszép széles, homokos part a Banderas öböllel. A part feléig pálmalevéllel fedett árnyékolók alatt napozóágyak szabályosan rendezett sorokban. Ugyanilyen fedést kapott a két medence közötti bár, ahol ventilátorok keverik a levegőt, miközben a vendégek a finom koktélokat szürcsölik. Ez arra is alkalmas hely volt, hogy italozás közben egy kicsit beszélgessenek. Vagy itt, vagy étkezések közben születtek meg a nagy ötletek, ilyenkor szervezték a programjaikat. Ott a bárban látták meg apa és fia a Los Arcosba szervezett programokat népszerűsítő szórólapot.

• Mit szólsz ehhez apa? Nézzük meg egyik nap.
• Beszéljük meg a lányokkal.
• Biztos tetszene nekik, de vigyük el ezt a reklámanyagot.

Robert jól gondolta, a program bejött a lányoknak is, így egyik délután hajóval kirándultak egy nemzeti parkba, gyönyörködtek a természet szépségében és búvárkodtak.

Általában délelőtt tíz órakor mentek le reggelizni, a két fiatal ébredési menetrendjéhez igazodva. A szülők addig már úsztak egyet a tengerben, és a medencében is. Később egész nap a parton napoztak, vagy pihentek a napvédők alatt. Közben gyakran bementek a vízbe úszni, vagy lubickoltak és labdáztak négyesben. Ha megszomjaztak, a bárban kértek egy koktélt a bőséges választékból.

Többször előfordult, hogy napközben eleredt az eső, mindig csak pár perces meleg zápor formájában, olyankor bementek a medencébe. Ha a városban sétálva kapta el őket egy alapos égszakadás, egy perc alatt bőrig áztak, de hamar megszáradt rajtuk a ruha.

Az évnek ebben az időszakában naponta hét-nyolc óra napsütés volt, ilyenkor jobb volt árnyékban pihenni, vagy úszkálni a vízben. A borúsabb napszakban kellemes melegben pihentek a parton, vagy sétáltak a homokban, és ha közben jött egy zápor, megmártóztak a tengerben. Gyönyörű két hetet töltött el a család együtt ebben az idilli paradicsomban.

A fiatalok, közben végigjárták a szállodákat, butikokat, éttermeket, és munkát kerestek. Végül a városban találtak egy panziót, ahol egy hónapra felvették őket, Maria spanyol nyelvtudásának köszönhetően. Egy apró szépséghibája volt csak a dolognak, hogy a nyaralásuk és a munkába állásuk között maradt négy nap. Amikor visszamentek a szállodába boldogan számoltak be a sikeres akcióról.

• Megvan a munkahelyünk. Holnapután együtt kimegyünk a repülőtérre, és útközben megmutatjuk a panziót, ahol dolgozni fogunk.

Eljött a búcsúzás ideje. A szülőket kikísérték a repülőtérre, egy bérelt kiskocsival, a két nő sírva búcsúzott, és a fiúk szemében is megjelent egy könnycsepp. Mariának zokogva mondta az anyja:

• Ha nem lenne mellettem ez a remek ember, nem bírnám ki, hogy egy évig nem láthatlak.

Elfoglalták új szállásukat, a panzió egy szobának nem nevezhető kis odújában. De nem zavarta őket, olcsó volt, és volt benne egy nagy dupla matrac, meg egy kétajtós szekrény. Ez épp elég volt a boldogságukhoz. Aznap estig a tengerparton voltak, kétszer esett az eső néhány percig, ezt az időt a vízben töltötték.

Másnap a várostól északra indultak világot látni, és végigjárták a tengerparti strandokat. A következő nap ugyanezt megtették déli irányba. Mindkét nap találtak olyan tengerparti kis öblöket, távol a településektől, ahol meztelenkedhettek csak kettesben, és a homokban szeretkeztek, miközben a hullámoktól fodrozódó tengervíz nyaldosta őket.

Negyedik nap a szárazföld belseje felé vették útjukat. Minden kisvárosban körülnéztek, és indultak tovább. Kevés látnivalóval kellett beérniük, idejük nagy részét az autóban, és az úton töltötték. Három órakor egy Fish and chips büfében ebédeltek, és elindultak hazafelé. Leadták a kölcsönautót, és másnap megkezdték a munkát.

A következő egy hónapjuk óramű pontossággal, egyformán telt el. Fél hétkor az étteremben reggeliztek, hét órakor munkába álltak, délben rövid ebédszünetet kaptak, és öt órakor végeztek. Ezután lementek a partra, úsztak egyet, majd visszamentek a panzióba. Vacsora után bevackolták magukat kis odújukba, és nagyon szerették egymást. Szabadnapjaikon délelőtt a tengerparton voltak, délután sétáltak a városban.

Letelt az egy hónap, felvették utolsó bérüket, és autóbusszal elutaztak Acapulcoba, ahol már megvolt a munkahelyük. A panzió igazgatója ajánlotta be őket egy kollégájának. Egy hónap próbaidővel vették fel a munkát azzal, hogy fél évet dolgozhatnak, ha kölcsönösen elégedettek lesznek egymással.

Itt más volt a munkaidő, minden harmadnap dolgoztak, reggel nyolctól másnap reggel nyolcig. Maria recepciós lett, spanyol nyelvtudásának köszönhetően. Frank londiner volt, így munka közben is sokat voltak legalább egymás közelében. Néha a fiút a bárba vezényelték, itt gyorsan elsajátította az alapismereteket és fogásokat. Négycsillagos szállodában dolgoztak, mindkét munkakör borravalós volt, nagyon szép pénzt kerestek. Frank alapfizetése nagyon szerény volt, és bár Maria többet kapott, de az sem volt nagy összeg. A borravalót is figyelembe véve Frank keresett jobban. A juttatásokhoz itt hozzátartozott, hogy kaptak egy szobát, a személyzeti szárnyon. Nem volt luxus, de rendes szoba volt, tussolóval. Azokon a napokon, amikor dolgoztak, három étkezést vehettek igénybe, a többi nap csak reggelit.

Ha leadták a műszakot, megreggeliztek, és beestek az ágyukba. Koradélután felkeltek, és ha nem voltak nagyon éhesek, birkóztak egyet. Később a szobában mindig tartottak valami élelmiszert, hogy az éhség miatt ne maradjon el az ébredés utáni szex. Utána a városban sétáltak és este valamelyik szórakozóhelyen élvezték a pihenést. A következő nap tizenegy órakor reggeliztek, ha felébredtek. Egész nap a tengerparton voltak, és korán, általában tíz órakor feküdtek le. Néhány hét alatt nagyon jól beálltak erre a menetrendre. Közben a szabadnapjaikon alaposan megismerték a várost, és környékét. A félév, amit itt töltöttek, annyira jó volt, hogy gondolkodtak a meghosszabbításán. De az utolsó héten történt egy esemény, és ez lehetetlenné tette a maradásukat. Az egyik menedzser ajánlatot tett Mariának.

• Kislány, pár nap múlva lejár a munkátok. Hagyd hazamenni a barátodat, és te maradj itt velem. Nem kell dolgoznod, mindent megkapsz tőlem, amit akarsz.

Maria először finoman visszautasította a férfit. Amikor látta, hogy szép szóval nem tudja leszerelni, sőt az elkezdett vele erőszakoskodni, a fejéhez vágott egy vázát. Nagy botrány lett az incidensből, és szóba sem kerülhetett emiatt a maradásuk. Az utolsó két napot már nem is dolgozták le. Az igazgató nagyon rendes volt, amikor a történtek után hármasban beszélgettek az irodában.

• Nem kell elmondani, hogy mi történt, voltak szemtanuk, tőlük mindent tudok.
• Nagyon sajnálom Joe, de úgy nekem támadt az a piszok fráter, hogy nem tudtam másként leszerelni.
• Tudom, de a történtek miatt azonnali hatállyal megszüntetem a szerződéseteket. Viszont mivel nem te vagy a hibás felajánlom a segítségemet. Ennek viszont az a feltétele, hogy Frank nem vehet elégtételt, ahogy érthető felháborodásában ezt megígérte. Nos, fiú, nyugton maradsz? Nem akarok nagyobb botrányt.
• Ha te kéred, nem tehetek mást, de szívesen eltörném a pasas csontjait.
• Most menjetek és higgadjatok le, a molesztálót mindjárt elbocsátom fegyelmivel. Utána körülnézek a piacon, egy óra múlva gyertek vissza, kaptok másik ajánlatot a további munkalehetőségről.

Így történt, hogy a szállodalánc Cancunban lévő szállodájában biztosítottak nekik munkát.

Újabb hosszú utazás várt rájuk, mielőtt elfoglalták helyüket az ország másik szegletében lévő városban, egy modern fürdőparadicsomban. Itt a hetvenes években kezdték el a területet beépíteni, a munkahelyükként szolgáló szálloda is abban az időben épült, és teljes felújítás után, egy hete adták át.

A város a Yucatán félsziget legkeletibb csücske, a Karib tengerben. A település mellett kialakítottak egy húsz kilométer hosszú keskeny félszigetet, és ide építették a szállodákat, szépen sorba, egymás után. A szállodasor egyik oldalán végigfut a kétszer két sávos út. A hatalmas üdülőkomplexumok mindegyike jelentős méretű parkkal van körülvéve, ezekben mindenütt több medence áll a vendégek rendelkezésére. A buja növényzettel és pálmafákkal beültetett idilli környezetet széles fehér homokos part határolja, és az óriási víztömeg.

Az óceán csak nagyon lassan mélyül, sok helyen ötven méterre is be lehet sétálni, az átlátszó tiszta víz alján látszik a fehér homokos tengerfenék.

Mária itt is a recepción dolgozott, huszonnégy órás munkaidőben, minden harmadik nap reggel nyolctól másnap reggelig. Frank az étteremben és a bárban lett felszolgáló, az ő munkarendje héttől másnap hajnalig tartott. Akkor engedték el, amikor az utolsó vendég is lepihent. Fél év alatt legkorábban reggel két órakor fekhetett le, de általában négyig talpon volt, néha öt óráig. Utána beesett az ágyba, és csak délután tért magához. Sokkal fárasztóbb volt a munkája, mint Acapulcoban. Neki is két nap pihenője volt, és a menedzsernek köszönhetően Máriával azonos napokon dolgoztak.

Annyi csúszás volt a korábbi életritmusukhoz képest, hogy munkanapjuk után mire Frank felkelt, Maria már úszott egyet, annak ellenére, hogy reggel ő később került ágyba. De a recepción volt egy pihenőhelyiség, és ott felváltva egy-egy órát tudtak aludni, amikor nem volt nagy a forgalom.

Frank és Maria minden első szabadnapjuk estéjén elmentek szórakozni a nyüzsgő városkába, vagy késő éjszakáig élvezték a belváros forgatagát. Másnap vagy kirándultak, vagy a tengerben hűsítették magukat.

A közelben nagyszerű búvárkodásra alkalmas helyek voltak, amiket gyakran látogattak.

Második pihenőnapjukon korábban feküdtek le, mert másnap hét órától Frank már dolgozott. A fiú napközben sokat volt a medence melletti bárba beosztva, és keverte a koktélokat. Egy hónap múlva már zsonglőrként szórakoztatta italkeverés közben a vendégeket. Főnökei nagy megelégedésére közkedvelt színfoltja lett a szállodának. Idejének nagyobb részét ezután a bárban töltötte, ez könnyebb volt, mint a pincér munka. Gyorsan át is állt, már együtt ébredtek fel másnap kora délután. Ez visszahozta életükbe az ébredés utáni szexet, és utána együtt mentek le a tengerbe úszni.

A közlekedés az egész nyaralóparadicsomban nagyszerűen meg volt szervezve. Egymás után indultak a kis mikrobuszok a belváros és a legtávolabbi szálloda között. Ezeket bárhol le lehetett inteni, és az utasok ingyen utaztak. Ugyanígy lehetett eljutni a búvárparadicsomba, és a legnépszerűbb kirándulóhelyekre.

A bárban egyik nap munka közben Frank találkozott egy volt tanárnőjükkel, aki a középiskola első osztályában tanította őket, azután hatvanöt évesen nyugdíjba ment. Most két barátnőjével itt nyaralt a szomszéd szállodában. Csak röviden tudtak beszélgetni, mert a fiúnak dolgozni kellett.

• Mi történt veled az elmúlt három év alatt?
• Leérettségiztem jeles eredménnyel, és most itt dolgozunk Mariával, talán emlékszik rá.
• Igen emlékszem, helyes kislány volt, és valóban még kislány. Azóta biztos sokat változott. Ha majd szabadnapotok lesz, gyertek át a Novotelbe, hogy kicsit beszélgessünk.
• Holnap szabadok leszünk, de csak négy órakor kelünk fel.
• Miért, mikor fekszetek le?
• Én általában hajnali öt órakor, de Maria csak nyolc után. És ha korábban is ébredünk, nem sietünk az ágyat elhagyni.
• Megértelek, fiatalok vagytok, ez a világ rendje.

Másnap, amikor a szomszédos szállodában a koktél mellet ültek, az egyik idős hölgy félrehívta Mariát, és négyszemközt beszélt vele.

• Kislányom azt hallottam, hogy rendszeresen gyakoroljátok az ébredés utáni szexet.
• Igen, de csak akkor, ha van rá lehetőségünk.
• Ne csináljátok, az én boldogult uramnak is ez volt a mániája. Ha felébredt reggel, nem a vécére ment ki, hanem rám mászott. És nézd meg milyen visszeres lett a lábam.

A lány alig bírta megállni, hogy ne röhögjön az új ismereteken. De este, amikor a három gráciától elbúcsúztak, elmesélte Franknek, és percekig fetrengtek a nevetéstől.

Nagyszerű volt az életük, és jól kerestek. Az itt nyaraló embereknek volt mit aprítani a tejbe, a borravalójuk háromszor annyi volt, mint a fizetésük. Szállásra nem kellett költeni, étkezésre is alig. Ami a reggelikből az étkeztetés után megmaradt, azt a személyzet megkapta. Frank pincérként közel volt a tűzhöz, kis hűtőszekrényük mindig tele volt a reggelik maradékával. Később, amikor már szinte csak a bárban dolgozott, a többi pincértől gyűjtötte be a jobb falatokat, és ő egy lopva odacsempészett koktéllal fizetett a haveroknak.

De semmire nem is volt szükségük, szerették egymást és boldogok voltak.

Az egy éves kalandjuk letelte előtt egy ébredés utáni szeretkezésük záróakkordjaként, még összebújva beszélgettek.

• Lesz mire emlékeznünk nyugdíjas éveinkben.
• Majd mesélhetsz az unokáidnak.
• És mit fogunk nekik mondani?
• Hogy végigbasztuk Mexikót.
• Te disznó, most oda a romantika.

Szüleikkel hetente beszéltek telefonon. Acapulcoban még a szülők hívták őket, de itt már a szálloda költségére beszéltek. A telefonközpontosokat is le lehetett korrumpálni, egy finom itallal.

Közben postán megkapták az egyetemi felvételi papírokat, és ők kitöltve visszaküldték az egyetemre. Végül is ugyanabba a New Yorki intézménybe jelentkeztek, de különböző karokra. Más szakon lesznek, de legalább nem kell lakást bérelni. Ennek az ára, hogy nem elit egyetemen szerzik meg a diplomájukat. Ahogy számolták, ha szorosra veszik a költségvetésüket, a megtakarításukból másfél évig kijönnek, szülői segítség nélkül. Nem akartak a szülők nyakán élősködni, később majd a tanulás mellett dolgoznak valamit. Maria tanít spanyol nyelvet egyetemi társainak, Frank meg kiváló barkácsoló tudását hasznosítja. Tele voltak pozitív energiákkal, tettre készen néztek a jövőjük elé.

Letelt az öt hónap, amire szerződtek, elindultak hazafelé. Közvetlen járattal utaztak, a repülőút New Yorkig négy óránál alig volt több. A repülőtéren várták a szülők, nagy volt a boldogság, majdnem egy évig nem látták egymást. A gyorsjárattal mentek be a városba, még két metróvonalon kellett átszállniuk.

Végre otthon voltak. Amikor kipakoltak nem találták az egyik kézipoggyászt. A repülőtéren még biztosan megvolt, de onnan mindenki vitt valamilyen csomagot, ezért a hiánya eddig nem derült ki. Egészen biztos, hogy a metrón hagyták el, de gyorsan túlléptek rajta, semmi fontos nem volt benne.