8. Élet a börtönben

A börtönben minden nap, amit az ember eltölt egy borzalom. Amikor Franket letartóztatták összeomlott. Csak arra emlékszik az első bezárt napjaiból, hogy nagyon lassan teltek az órák, és hatalmas fájdalom volt benne, főleg Maria miatt. Később, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyezték, még megkönnyebbülést sem érzett, csak hatalmas ürességet. A szabadlábon eltöltött idő gyorsan elszaladt, és amikor meghallotta, hogy bűnös, elfogta a rosszullét. Ő, aki egész életében egy gombostűt sem tulajdonított el, még tilosban sem parkolt, most azt mondják róla, hogy kábítószert csempészett.

A tárgyalás előtt egyedül volt a zárkában, de ítélet után társat kapott. Az első két hét összefolyt az emlékeiben. Ha az ügyvédje meglátogatta, gépiesen válaszolt a kérdéseire, utólag semmire nem emlékezett. Iszonyú lassan telt az idő, nem tudta, hogy hetek, vagy hónapok múltak el, amikor megjelent Charly, és ez az idegen ember már az első beszélgetésük alkalmával elérte, hogy gondolkodjon, később, hogy bizakodjon. Azt is elintézte, hogy egy másik zárkába tegyék, hogy megszabaduljon az erőszakos cellatárstól. Új zárkájában egy nemi erőszakért elítélt egyetemi tanár lett a társa.

A professzor később elmesélte, hogy csőbe húzta az egyik tanítványa bosszúból, mert előző évben megbuktatta. A lány addig kacérkodott vele, míg kötélnek állt, és a lakásában tetten érték a tankőr társak. A lány azt állította, hogy a tanár a lakására csalta, és megerőszakolta. Természetesen ezt a diáktársak igazolták. A férfi spermáját megtalálták a lány hüvelyében, de a nemi aktust a professzor nem is tagadta. Hiába mondta, hogy a lakását, amikor hazamentek bezárta, miközben a diákok azt vallották, az ajtó nyitva volt. Az érv, hogy a bezárt ajtót a provokáló lány azért nyitotta ki, hogy őt elítéljék, nem változtatta meg az esküdtek véleményét. Három évet kapott, és eddig egyet töltött le belőle.

Charlynak köszönhetően Frank élete elfogadható lett a körülményekhez képest. Korábbi társa erőszakoskodása után kimondottan üdítő volt egy intelligens emberrel beszélgetni. A professzor az eddig eltöltött egy éve alatt minden lényeges dolgot megismert a börtönéletről. Tudta mikor mire kell figyelni, kikkel kell kerülni a személyes kontaktust. Azt is, hogy mindent be lehet szerezni a börtönben, csak pénz kérdése. A pénzt ezután Charly biztosította, amit a fiú először nem akart elfogadni.

• Nem használhatlak ki ennyire, hogy még a pénzedet is elfogadjam.
• Ez nem az én pénzem, arról a számláról veszem le, amit Maria rám bízott.
• Akkor pláne nem kell, ez az ő pénze.
• Ha bántani akarod őt, akkor jól teszed, de én a helyedben ezt átgondolnám. Bízzál benne, hogy valamikor kikerültök innen, és a szerelmeddel majd kárpótolod a pénzéért.
• És ha soha nem kerülünk ki?
• Akkor meg nem lesz módja elkölteni, legyen meg az öröme, hogy arra költi, aki számára a legfontosabb.

A zárkatársak sokat beszélgettek Mexikóról, mert a professzor Amerika kutató volt. Frank elmesélte, hogy egy éves ott tartózkodásuk alatt merre jártak, és mit láttak. Társának mindenhez volt hozzáfűzni valója, magyarázata. A fiú sok fontos információt kapott, megismerte az akkor jelentéktelennek tűnő műemlékek történetét, eredetét, és jelentőségét. És annyi minden másról lehetett beszélgetni a professzorral, művészetekről, sportról, gasztronómiáról, vallásról, az életről.

Napközben dolgoztak, a professzor az irodában, Franket a karbantartókhoz osztották be. Mindennel foglalkoztak, vizet, villanyt, fűtést szereltek, és mindent javítottak, ami a börtönben elromlott. A fiúnak jó kézügyessége volt, három hónap múlva, már egyedül is rábíztak apróbb munkákat, és egy év múlva az öreg szakik is ámultak a fiú hozzáértésén. Ha valami komolyabb probléma merült fel, amivel a többiek nem boldogultak, azt Frank hozzáértésére bízták.

Amióta a televízió társaságok leadták a Charly által készített háromrészes tényfeltáró riportfilm sorozatot, az egész ország a két ártatlanul elítélt fiatalról beszélt. A börtön falain belül is megismerte mindenki a történetet, és a legdurvább rabtársak is atyáskodóan viselkedtek vele. Emellett a munkájában is fontos személyiség lett. Egyetlen ütős hiba volt csak, hogy mindez a börtön falain belül történt, és ez a tény minden mást felülírt.

Maria az ítélethozatal után depresszióba esett, és megszűnt számára a külvilág. A börtönorvos begyógyszerezte, hogy ne tegyen kárt magában és a magzatban. Charly megjelenése hozott lényeges változást az életében, elhitette vele, hogy bízzon az igazságban, és az életben. Főleg az ő hatására beszuggerálta magának, hogy ki kell tartani, majd kiszabadul, és visszakapja gyermekét.

• Meglátod kislány, minden jóra fordul, ne hagyd cserben Franket.
• De ha elveszik a kisbabámat, azt nem élem túl.
• Túl kell élned, ha még látni akarod a gyermekedet. Nem tudom, hogy az mikor lesz, de ne gondolj az ítéletre, csak átmeneti állapot, amiben most vagytok.

Két nagyon súlyos trauma érte, amikor az anyja haláláról értesült, és a szülés utáni napok a gyermeke nélkül. A börtönben egy ötvenéves asszonnyal tették egy cellába, aki ebben az időben úgy vigyázott rá, mint az anyja.

Amikor az ügyvédek beadványát az illetékes bíró elutasította, Charly segítette, hogy ne következzen be egy újabb mélypont a lelki állapotában. Elmondta, hogy New York legnevesebb ügyvédje készít elő egy beadványt a SCOTUS, a legfelsőbb bíróság részére, perújítást kérnek. Egyúttal aláíratta a lánnyal az ügyvédi megbízást.

• Mennyire bíztat az ügyvéd, nem csak egy újabb felesleges próbálkozás, és pénzkiadás?
• Azt mondta, garantálja, hogy egy éven belül szabadok lesztek mind a ketten. Látta a rólatok szóló filmeket, és átnézte a teljes peranyagot. Ő ma a legjobb védő, hinned kell a szavában.
• Akkor már csak egy évet kell kibírni?
• Gondolj arra, huszonegy éves leszel akkor, még lesz hatvan boldog évetek Frankkel, és a gyermekkel.
• Jaj, Charly, olyan borzasztó, hogy így elvették tőlem. Megszültem, de nem láthattam, még azt sem mondták meg, hogy fiú, vagy lány.
• Embertelen törvényeink vannak. De erősítsen meg, hogy van miért túlélni a borzalmakat. Mond, mit intézzek el a börtönigazgatónál, hogy jobban érezd magad?
• Szeretnék dolgozni, hogy eltereljem a figyelmemet a saját gondjaimról.

Charly intézkedett, és két nap múlva Maria a konyhán kapott beosztást. A napjai most könnyebbek lettek, és jobban teltek, lefoglalta a munka. Mindenki nagyon segítőkész volt, ismerték a történetét, és az igazgató személyesen kérte őket, hogy ne faggassák, csak támogassák. A konyha vezetője egy szakácsképesítéssel rendelkező fegyőr, de ő a napi munkában nem vett részt, az irodában intézte a beszerzést, a menü összeállítását, fejadagok kiszámítását, és nála volt az élelmiszer raktár kulcsa. A valódi chef egy hatvankét éves asszony, akit férjgyilkosságért ítéltek el. Maria már két hónapja dolgozott a konyhán, amikor az asszony elmesélte neki, hogy jól menő kisvendéglőjük volt, ahol ő volt a főszakács, a férj a főpincér.

• Mi történt köztetek, hogy így vettél elégtételt?
• Az uram mindig megcsalt, egész házasságunk alatt, és én csendben szenvedtem és tűrtem. Aztán amikor bejött a konyhába, és közölte, hogy elhagy, elszakadt a cérna. Felkaptam az első kezem ügyébe akadt kést, és leszúrtam. Utána hívtam a rendőrséget telefonon, és most itt vagyok. És tudod mit, nem bántam meg.

A konyhában sajátos kasztrendszer működött. Legalsó szintjén voltak a takarítók, segédmunkások, trógerek. Egyel feljebb az előkészítők, ők tisztították a zöldségeket, darabolták a húsokat. Még feljebb az elítéltek szakácsai, akik óriási kondérokban főztek, a húsokat másfél négyzetméteres tepsikben sütötték. Felettük a személyzet szakácsai, ők gyorsétterem jelleggel, és minőségben készítették az ebédet. Legfelül a chef, aki éttermi minőségben főzött a vezetésnek, és közben ellenőrizte az egész konyha munkáját. Olyankor az alatta lévő kasztból állított be egy személyt a fazekak mellé, hogy vigyázzon az ételre.

Maria egyből az előkészítő kasztba került, és két nap múlva már úgy aprította a hagymát, mint a nagy mesterszakácsok. A chef, aki állandóan úgy szaladgált, mint egy mérgezett egér, két hétig figyelte Maria munkáját, és kiemelte maga mellé állandó segítőnek. Ilyen még soha nem fordult elő, és ez nyilvánvalóan két dolognak volt köszönhető. A lány nagyon ügyesen dolgozott előkészítőként, az asszony látta, hogy jó érzéke van a munkához. Másrészt Mariat mindenki sajnálta, ő volt a börtönben az egyetlen, akit biztosan ártatlanul ítéltek el, nem csak mondta.

Az asszony hamar megszerette a lányt, és folyamatosan tanítgatta a szakácsművészetre. Maria élvezte az anyai oktatást, és lassan megtanulta egy nemzetközi konyha számtalan receptjének elkészítését. A vezetés részére naponta hat-nyolc adagot főztek, ez mindig reggel derült ki, amikor a nyersanyagot megkapták. Havonta egy-két alkalommal előfordult, hogy külső vendégek jöttek, a börtönt felügyelő személyek, képviselők, újságírók. Ilyenkor tíz, vagy akár húsz adagot is készítettek.

Kiváló tanítója először az alapfogásokat tanította meg, aztán bevonta Mariát az ételek elkészítésébe, majd egyre bonyolultabb feladatokat bízott rá. A lány a főzés mellett megtanulta a tálalást, az ételek díszítését, de még az evőeszközök helyes kezelését is. A chef külön értékelte, hogy ifjú pártfogoltja nagyon tiszta, és precíz volt. Amikor négy hónap múlva főnökasszonya lebetegedett, Maria öt napig egyedül állt helyt, mindenki megelégedésére.

Charly minden héten látogatta Mariat és Franket, tartotta bennük a lelket. A pénzüket is ő kezelte, ami a lakás eladásából maradt. Soha nem ment be a börtönbe üres kézzel, vagy vitte, amit kértek, vagy maga találta ki, hogy mire lenne szükségük.

A fiataloknak a legszebb ajándék az volt, amikor közölte velük, hogy beadványukat a SCOTUS elfogadta, és kijelölte a bírót, aki a teljes peranyagot áttekinti, és dönt az ügyükben. Az ügyvéd szerint ez nagyon jó jel, az esetek kilencven százalékában a döntés a korábbi ítélet megsemmisítése, és új eljárás elrendelése. Ha minden jól megy, néhány hónap múlva megszületik a bírói döntés. Amennyiben elrendelik az új eljárást, akkor őket az ítélethirdetésig szabadlábra helyezik.

Egy hónap múlva drámai, de nagyon kedvező fordulat következett be. Charlyt felhívta New Yorki kollégája, hogy talált valamit, ami biztosan érdekelni fogja. Azonnal szólt a televíziós társaság jogászának, hogy kérjen engedélyt egy újabb büntetőügy iratainak áttekintésére.

Másnap reggel New Yorkba repült, és már a bíróságon volt, amikor megérkezett az engedély, minden iratot áttekinthet, és a bírósági titkár hozzájárulása alapján egyeseket le is másolhat. Este mire visszaérkezett Los Angelesbe, és beért a stúdióba, már várta a stáb és az egyik jogász. Azonnal munkába álltak, és megbeszélték, hogy a korábbi három plusz egyrészes, akkor befejezettnek vélt sorozathoz készítenek egy ötödik részt az új ismeretek birtokában. Ezt az új részt a következő szombaton adják le a sorozat többi elemeit is bemutató televíziós társaságok. Egyúttal ők holnaptól, a többiek amilyen gyorsan tudják, minden lehetséges időpontban jelzik a nézőknek, hogy az ötödik rész mikor kerül adásba. A nyolctagú stáb reggel hat óráig megbeszélte az előkészületeket, utána hazamentek, hogy néhány órát aludjanak, majd mindenki nekilátott a kiadott feladatának.

Csütörtök éjszaka vágták meg az elkészült adást, és pénteken vitték el a kópiákat a másik két társasághoz. Szombaton a három televízió egy időben tűzte műsorára a filmet, az egész országban mindenki már várta a műsort. Soha azelőtt nem volt ilyen, hogy ennyi nézőt egyidejűleg oda szegeztek a TV képernyőihez.

A film elején Charly öt percben tájékoztatta a nézőket, hogy a korábban bemutatott eseményekben új fejlemény van. Ötven percben színészek játszották el a történetet, majd ismét Charly bemutatta a dokumentumokat, és elmondta a zárszót.

Azon a napon, amikor Maria és Frank hazarepültek Mexikóból, velük egy repülőgépen utazott egy feltételezett dog díler, akit letartóztattak a repülőtéren. Átvizsgálása során nem találtak nála semmit, de ezzel egyidejűleg a lakásán házkutatást tartottak, ahol sokféle anyag került elő. Az illető egy nagyobb hálózat tagjaként tevékenykedett, valamennyien börtönbe kerültek, és hamarosan el is ítélték őket.

A dílert azért várták a repülőtéren, mert hónapok óta figyelték, és a beépített ügynök látta, hogy Mexikóban átvette a drogot tartalmazó csomagot, mielőtt elindult a repülőtérre, de ezt New Yorkban már nem találták meg nála, mert a csomagot feltételezhetően becsempészte egy másik utas táskájába. Így került a kábítószer Frank kézipoggyászába, amit elloptak tőle a metrón. Amikor a rendőrség a halálos kábítószer fogyasztás után elkezdte a vizsgálatot, nem kapcsolták össze a korábban más ügyben megkezdett nyomozással.

A zárszóban Charly elmondta, tény, hogy a díler és Frank egy repülőn utazott. Tény, hogy a díler Mexikóban átvette a kábítószert, és New Yorkban már nem volt nála. Az is tény, hogy a díler lakásán találtak olyan anyagot melynek összetétele hasonló volt azzal, amit Frank táskájában találtak. Az is tény, hogy a korábban bemutatott filmek alapján a két fiatalt nem lehetett volna elítélni.

A következtetések levonását a film készítői a nézőkre bízták. Charly a saját nevében kifejezte azt a reményét, hogy a filmet látják azok a hivatalos személyek is, akiknek most nagyon gyorsan lépniük kell, hogy a törvénytelen ítéletet eltöröljék.

Két hét múlva megszületett a döntés, új eljárást kell lefolytatni, és a két fiatalt azonnal szabadlábra kell helyezni. Amikor ezt a döntést a két börtön megkapta, a clevelandi igazgató felhívta Charlyt, és megegyeztek, hogy a lányt erről az igazgató tájékoztatja, de csak másnap bocsátják el. Ugyanezt Charly megbeszélte a másik börtön igazgatójával is.

Másnap hajnalban külön gépen mentek először Clevelandbe, ott az egyik stáb lemaradt, majd a gép ment tovább New Yorkba, így mindkét börtön előtt várták a szabadlábra helyezést. New Yorkban ott volt Charly is a börtön előtt, a külön géppel és Frankkel kiegészülve azonnal visszamentek Clevelandbe. Maria már a repülőtéren várta szerelmét. Megrázó felvételek készültek az eseményekről, és ezekből állt össze a sorozat hatodik része, ez egy hét múlva került adásba. A büntetőügy végleges lezárása után készült még egy hetedik rész is, de annak a nézettsége messze alulmaradt az előzőekhez képest.