14. Nőnek a gyerekek

Maria a szülés után három hétig nem dolgozhatott, és amikor ezért már kiverte a balhét, megengedték neki, hogy lassan szoktassa magát a munkához.

A gyermeket születése után a kórházból a nagy házba vitték, és az egyik vendégszobában helyezték el az édesanyával együtt.

Zoe már hét éves volt, és nagyon várta haza kistestvérét. Tudta, hogy a baba Maria kislánya, de ő az asszonyt a második anyukájának tekintette, ezért gyermeke az ő kishúga. Mindenki imádta az új jövevényt, rendesen el is kényeztették. Mariat nem engedte hazaköltözni Caro, csak amikor a baba héthetes lett.

• Nem engedem, hogy hazamenj, kialkudtad, hogy dolgozhass, nem kell a babát reggel és este cipelni. Frank is itt van egész nap, légy türelemmel.
• De még meddig?
• Legalább negyven napig. Amíg nem fekhettek le egymással, jobb helyed van nálunk. Tudod mit? Legyen ötven nap, biztos, ami biztos.
• Nagyon szigorú vagy.
• Még sokáig szükség lesz rátok. A saját érdekemben vigyázok az egészségetekre.

Aztán a hazaköltözésre is sor került. Minden reggel hármasban átjöttek a nagy házba, együtt megreggeliztek, utána Charly elvitte kislányát az iskolába. A földszinti nagy konyhába betettek egy kiságyat, Emma ott pihent, amíg édesanyja főzött. Délben mindketten felmentek az étkezőbe, ott is volt egy kiságy.

Zoet vagy az édesanyja, vagy Frank hozta haza az iskolából, és együtt megkóstolták Maria csodálatos étkeit. Ha Charly tudott, ő is csatlakozott az ebédnél a családhoz. És ilyenkor nagyban ment a gyerekrongálás. Általában estig maradtak, és ahogy reggel, úgy este is együtt sétáltak egyik házból a másikba.

Hetente egyszer, vagy kétszer Zoe is átment velük, és segédkezett a kisbaba fürdetésénél, aztán maga is lefeküdt, régi szobájába. Emma sokáig a tolóajtó másik oldalán aludt, mert Zoetól nem akarták elvenni a szobáját. Amikor Emma elmúlt négy éves Frank a tolóajtót kivette, és két önálló szobát csinált, hogy lányuknak legyen teljesen önálló élettere. De sokszor volt olyan, hogy Zoe náluk aludt, és reggel a két gyereket egy ágyban találták.

A kislány szüleivel minden nap reggel átment a nagy házba, és sokszor ott is aludt Zoeval az ő szobájában, ezért az ágyat lecserélték egy felnőtt dupla ágyra. Később, Zoe már középiskolába járt, egy vacsora közben előállt a nagy ötlettel.

• Át akarom adni a régi szobámat Emmanak.
• Ez azt jelenti, hogy többet nem alszol nálunk?
• Nem jelenti azt, tegyetek be oda is egy nagy ágyat, és akkor tudunk egy szobában aludni.

És mivel már régóta Zoe volt a két családban a parancsnok, Emma átköltözött különálló lakrészbe. De a két lány többet aludt egy ágyban, mint külön a saját szobájukban.

Mindez addig tartott, amíg a nagylány életében megjelentek a fiúk. Ezután már velük osztotta meg ágyát, nem a kishúgával. Emma akkor tíz éves volt, és olyan nyugodtan vette tudomásul ezt a változást, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne.

Zoe nagylány lett, és Maria volt a lelki szemétládája. Minden fiú kalandját megbeszélte vele, egészen az egyetem kezdetéig. Akkor kiharcolta az apjától, hogy legyen saját lakása. Utána, már nem járt haza minden nap, de ott volt Emma, a tizenegy éves kis csitri, a négy felnőtt minden szeretetét ráöntötte.

Zoe igyekezett úgy szervezni a hétvégeket, hogy a lehető legtöbb időt együtt töltse a családdal. A fiúkkal el volt hét közben, hét végén meg élvezte szülei, pótszülei és kishúga szeretetét. Megint közös ágyban aludtak, hol itt, hol ott, és túlcsorduló szeretettel babusgatta Emmat, aki élvezte ezt a helyzetet.

Közben Charly egyre több mozifilmet készített, és egyre kevesebb televíziós produkcióban vett részt. Saját cégének irodáját több lépésben bővítette. Egyik ilyen alkalommal új munkaerőt keresett a titkárságára, mert az asszisztense már nem bírta egyedül a munkát. Megállapodott azzal a kolléganőjével, akit a New Yorki televíziós társaságnál több alkalommal foglalkoztatott, ha ott volt feladata. A hölgy férjével együtt átköltözik Los Angelesbe, és nála fog dolgozni. Férje már nyugdíjban van, az asszonynak még van tíz éve. Az asszony tizenöt évet dolgozott már a szakmában minden a kisujjában van, és ismeri leendő főnöke minden rigolyáját. A házaspárt elhelyezi a másik telken lévő évek óta nem használt házban. Ezt elmondta Franknek, mert az átépítés szervezését és levezetését rá akarta bízni.

• Keress egy céget, és egyezz meg velük az átépítésről.
• Nem kell ide semmilyen cég, megcsinálom én a lakást.
• Egyedül, meddig fog az tartani?
• Gyorsabb lesz, mint ha megbíznánk valakit. Ha megmondod, hogy mit akarsz, válaszolok rá, hogy mennyi idő kell nekem.
• Vissza kell állítani az eredeti formájára, hogy normális lakóház legyen, és felújítani.
• A nappali födémét kár lenne visszaépíteni eredeti állapotába.
• Jó akkor az maradjon úgy.
• És a szobák? Az egész belsőt egységesen kellene kialakítani. Milyen a titkárnőd ízlése?
• Nem tudom, de holnap megbeszélem vele.
• Azt is beszéld meg, hogy milyen konyhát akar. Legjobb lenne, ha átjönne, és kiválasztaná a pultot, a burkolatot, és a berendezést.
• Jó, holnap megbeszélem.

Frank egyéb elfoglaltságai mellett elkezdte átépíteni leendő szomszédjának lakását, és öthét múlva elkészült a munkával. Aztán megérkeztek a lakók is, Frank és Maria hosszú évek után szomszédot kapott.

A házaspárral hamar összebarátkoztak, bár kicsit maguknak való emberek voltak. Tudomásul vették, hogy élik a saját életüket, tőlük néhány méter távolságban, és csak ritkán találkoznak. Néha, ha Frank a füvet nyírta, látta az asszonyt meztelenül napozni a kis ház teraszán, ilyenkor barátságosan köszöntek egymásnak, a szokásos hogy vagy kíséretében, ez volt minden kommunikációjuk. Charly elégedett volt az asszony munkájával, és ez volt a lényeg.

Sok év eltelt azóta, hogy a börtön után ide költöztek, de nagyon szerették ezt az életet. Kora reggeltől késő estig a nagy házban voltak, csak aludni mentek haza. A nagy házban étkeztek, munkájuk döntő része is oda kötötte őket, és itt éltek velük új családjuk tagjai, a barátaik. Caro tündéri asszony volt, mindenki mással kis távolságot tartott, de őket az első perctől úgy fogadta, mint egy jó testvér. Másokkal szemben ő mindig a megközelíthetetlen grófnő volt, de ezt ők soha nem érezték. Ha valahol bemutatta őket, úgy mondta, a barátaim. Charlynak sem volt rajtuk kívül más barátja, erre egyszer Maria rá is kérdezett.

• Miért érzem azt, hogy neked nincsenek barátaid, miközben annyi embert ismersz, mint senki más itt a földön?
• Nincs időm barátkozni, amúgy is van két jó barátom - és itt rájuk mutatott-, szerető feleségem, egy tündéri kislányom, mi kell más egy embernek. Na meg az én szakmámban veszélyes dolog a barátság.

Ha Charly valahol bemutatta Franket, úgy nevezte, a legjobb barátom. Mondhatta volna azt is, hogy az egyetlen.

Amikor Zoe három éves lett, már nem kellett rá éjszaka vigyázni, a partikon a munkába bekapcsolódott Frank is. Átvette az uralmat a bárpult felett, ismét gyakorolta, amit Mexikóban megtanult. Ördögi ügyességgel keverte a koktélokat, dobálta az üvegeket, egyszerre kettőt is, közben megperdült a saját tengelye körül. A vendégek élvezték a mutatványt, látványosan megnőtt a koktélfogyasztók aránya.

Emma születése után két hónappal volt a soron következő aktuális összejövetel a házban. Az étkezőből a kiságyat átvitték Zoe szobájába, és a hét éves kislány vigyázott aznap éjszaka kishúgára. Nagyon büszke volt magára, hogy ilyen felelősségteljes feladatot bíztak rá. De felnőtt korukig úgy vigyázott rá, mintha a saját gyermeke lenne. Amikor Zoe nyolcadikos volt, és Emma elsős, egy fiú meghúzogatta a kislány haját. Amit ez után a fiú kapott a nagylánytól, azt egész életében nem felejti el.

Emma nagyon okos gyermek volt, könnyen tanult és minden érdekelte. Charly ezért a szüleit rábeszélte, hogy tizenhat éves korában írassák be Berkeleybe a Kalifornia Egyetemre. Itt működik egy olyan előiskola, amely a két éves képzés során felkészíti diákjait az egyetemi életre, és aki itt végez, felvételi nélkül juthat be bármelyik szakra.

Először mindenki ellenezte az ötletet. A szülők úgy érezték, hogy első gyermekük elvesztése után nem tudnak elszakadni kislányuktól. Caro is amióta a lánya felnőtt, minden anyai szeretetét pótgyermekére pazarolta. Félt a változástól, kit fog cirógatni, ha már ő sem lesz otthon? Zoe meg aggódott kishúgáért, akivel eddig minden hét végén összebújtak, és megbeszélték női ügyeiket.

De most is kiderült, hogy ki a kakas a szemétdombon, így hát Emma tizenhat évesen augusztus végén elköltözött San Franciscoba, a repülőn az egész család elkísérte.

Korai géppel repültek, a repülőtéren várta őket egy Mercédesz kisbusz, és először a lány leendő lakására mentek. Csak lerakták a csomagokat, és körbejárták a várost. Sok idejük nem volt, inkább csak autóztak egy kört, a 39. mólónál kávéztak és ettek egy szendvicset. Aztán a szalonban átvették a lány nevére megrendelt autót, és Emma büszkén vezette hazáig új tulajdonát, az apja féltő figyelme mellett. Nehezen hagyták magára az ifjú hölgyet, de némi sírás, és sok jó tanács mellett sikerült elbúcsúzni.

A család kiment a repülőtérre, leadták a bérelt autót, és hazarepültek.

Ebben az évben Zoe is befejezte az egyetemet, és apja mellett elkezdte a munkát. Már két éve dolgozott nála, de az iskola mellett inkább csak ismerkedett a szakmával. Most kapott önálló irodát, azt a saját ízlése szerint berendezte. Fiatalos, ugyanakkor elegáns környezetet alakított ki magának, minden szülői befolyástól mentesen. Tudta, apja szerint az a fontos, aki belép, lássa, hogy tekintélyes emberrel fog tárgyalni.

Még egyetemista korábban készült arra, hogy majd átveszi apjától az utazásokat, és a színészkeresést. Két éve utazgatnak együtt, és Charly látta a lánynak jobb érzéke van a válogatáshoz, mint neki. Az óta ez beigazolódott, ezt a munkát most Zoe teljesen átvette apjától. A cégben most ketten tulajdonosok, apa és lánya.

Charly évente két-három filmet forgat, és amihez hozzányúl, az sikeres lesz, mind szakmai, mind a közönség köreiben. Még egyetlen filmje sem bukott meg, és többségük kasszasikert eredményezett. A család ma Hollywood leggazdagabbjai közé tartozik, de a nagy Charly, ahogy szakmai körökben hívják, megmaradt ugyannak az embernek, aki volt. Húsz éve ugyanabban a házban él, ugyanazok a szokásai, és most is olyan emberi, amilyen még újságíró korában volt. Rengeteg irigye van, de nincsenek haragosai. És igazi barátja is csak egy van Frank, ez sem változott semmit az eltelt évek alatt. Mint ahogy a feleségével való kapcsolata sem. A világ legszebb asszonyaival forgat, akik egyetlen szavára rámásznának, de neki senki más nem kell, azóta, hogy az a fiatal festőnövendék az ágyába engedte. Caroline nincs annyi csábításnak kitéve, mint ő, de amikor együtt vannak, érzi, hogy az asszony tökéletesen elégedett az urával. Annak idején az a fiatal lány őszintén megmondta, csak olyan férfit fogad el férjéül, aki egész életében ki tudja elégíteni.

Charly élete örökös kísértés lenne, ha nem lenne még most is szerelmes a feleségébe. Épp a napokban kapott egyértelmű ajánlatot egy olyan filmcsillagtól, akiért a férfiak mindent eldobnának.

• Charly, annyira boldog vagyok a szerepekért, amiket sorban kapok tőled, hogy tudom ezt meghálálni?
• Édesem, tudod, hogy köztünk hálásról szó sem lehet.
• Nem tudod, hogy mit veszítesz.
• Csak azt tudom, hogy mit veszítenék, ha lefeküdnék veled.
• Azért csak gondold át, milyen volt, amikor a nejeddel először együtt voltál, tőlem megkaphatod ugyanazt, az üde friss gyümölcs ízét.
• Drágám, akkor még én is a friss gyümölcsre vágytam, ma már csak az kell, amit én magam érleltem.

Amikor Charly az első Oscar díját átvette, azt hitte, hogy ez az igazi boldogság. De amikor látta, hogy felesége és lánya mennyire büszkék rá, rájött minden díj csak egy futó pillanat, az igazi örökkévaló boldogság a szeretteitől naponta kapott elismerő impulziók. Amikor másnap estélyt adott a szobor tiszteletére, elnézte, hogy apja, nővére és az egész család olyan büszkén közlekednek, mintha ők kapták volna az elismerést. A mindig csendes és szomorú Maria is kinyílt, és Frank is úgy keverte az italt, hogy közben még ugrált is. A cég titkárnője meg is kérdezte szomszédját.

• Mi van Frank, mitől vagy ilyen vidám?
• Na, hallod, Oscar díjasok lettünk.

Charly hallotta a beszélgetést, és mosolygott. Ez a fiú olyan hűséges, mint egy kutya, milyen jól döntött, amikor beengedte őket a családjába. Húsz év alatt annyi szeretetet kapott tőlük, így lett teljes az élete. Mindig könnyen élt, jó helyre született, de a boldogságát a szeretteitől kapta, nem a pénzétől.

Maria és Frank is majdnem tökéletesen boldog volt. Teljes életet élnek, a szűkebb és tágabb értelemben vett családjuk megédesíti minden napjukat és percüket. De soha nem tudják felejteni, hogy elvették tőlük első gyermeküket. A közelmúltban Maria megfogalmazta érzéseit az egész család előtt.

• Már régen azért imádkozom, hogy ha nem is kaphattam vissza a gyermekemet, legalább láthassam, hogy mi lett belőle, hogy élte meg az elmúlt húsz évét.